Érezted már úgy, hogy sorsszerű egy bizonyos személlyel találkoznod? (Lent folytatom)
Egy városban láttam meg először, kb. 6-7 éve. Csak pár percre, de valami nagyon megfogott benne. Tuti hogy ő nem vett észre, nekem is csak elég távolról tűnt fel valamiért. 5 éve koncerten jártam, ahol újra megláttam Őt. Nem ismertem fel azonnal, de azán valahogy beugrott hogy hol és mikor láttam. A stílusa tetszett talán, de nem tudom... Külsőre nem a kimondott esetem. Mégis annyira megfogott. De semmit nem tudtam róla és senkinek meg sem említettem őt. Amikor kerestem egy ismert közösségi oldalon, nem találtam meg. Persze lehetetlen is lett volna... Telt-múlt az idő, már nem is járt az eszemben. Talán már el is felejtettem... Erre netezés közben azon a bizonyos közösségi oldalon ott volt. Képpel és névvel. Azonnal felismertem, bejelöltem, bár tudtam hogy ez így kicsit vicces, mivel neki talán fogalma sincs róla hogy én ki vagyok, de eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy mi lesz ha rákérdez, hogy én ki vagyok és honnan ismerem. Visszajelölt, és írt egy levelet, amiben persze megkérdezte hogy honnan is ismerjük egymást. Talán azt is írta hogy ismerős vagyok neki, de ez mindegy is. Válaszoltam neki, megírtam hogy egy koncerten láttam meg, ismerős volt és bejelöltem. Ez annyiban is maradt. Erre úgy 1 évre elhívott egy ismerősöm egy újabb koncertre. Gondolkodtam hogy elmenjek-e, de végülis összekaptam magam és elmentem. Megérkeztünk, aztán pár perc múlva észrevettem valakit a színpad előtt állni a félhomályban. Persze, hogy Ő volt az! Fogalmam sincs hogy hogyan szúrhattam ki őt megint. Nem is igazán láttam, csak magát az alakot, az arcát egyáltalán nem. Akkor valahogy úgy meglepődtem, hogy mondtam is az ismerősömnek hogy én tudom ki az! Erre az ismerősöm kérdezte, hogy tudom-e a nevét. Mondtam a nevét, azt hittem csak kíváncsi rá, de ő azonnal elment. Oda, hozzá. Nem tudom mit beszéltek, gondolom megkérdezte h úgy hívják-e és h talán ismerem. Utána Ő odajött hozzám, és átbeszélgettük az egész estét. Nyugodt voltam vele, és jól éreztem magam. Az este végén elcsattant egy-két csók is... Elkérte az emailcímemet, aztán sokat beszéltünk, hónapokon keresztül. És sokat mondta hogy majd ha találkozunk... A koncert után 3 hónappal elhívott egy újabb koncertre, ahová nem tudtam elmenni. És már az elejétől képben volt nekem valaki más. Azóta összefutottunk többször, van párja, nekem is van, de ez az egész olyan másnak tűnt. Ott volt a párja, de mégis úgy nézett rám... Hiszek az ezotériával kapcsolatos dolgokban. Elgondolkodtam rajta, hogy talán nekünk még találkoznunk kell, és a sors úgyis úgy hozza majd. Senki mással nem voltam így. Sokat beszéltünk, bár neten, de annyira úgy éreztem hogy meg tudom érteni és ő is meg tudna engem. Nem vagyunk egyformák, de sok közös tulajdonságunk van. De valami visszatartott... Soha nem tettem semmit azért, hogy találkozzunk, mégis úgy alakult. Minden alkalommal majd kiugrott a szívem a helyéről. Szerintetek léteznek ikerlelkek, vagy ikerlángok? Sorsszerű lehet vele találkoznom?
Írd le a saját tapasztalatod, és véleményed! Ha sikerül elolvasnod... :)
Igen, éreztem.
180-nal repesztettem az M3-ason, és mikor Hatvannál lekanyarodtam, ott várt a yard.
Akkor úgy éreztem, hogy ez egy sorsszerű találkozás volt.
Nekem is majd kiugrott a szívem a helyéből. Odajött hozzám, elkérte a címemet, aztán sokat beszélgettünk. Neki is volt párja, és az is úgy nézett rám, de úgy! Annyira úgy éreztem, hogy ő is meg tudna engem érteni. De valami visszatartott.
Külsőre nekem sem a kimondott esetem. Mégis annyira megfogott. De semmit nem tudtam róla és senkinek meg sem említettem őt.
Telt-múlt az idő, már nem is járt az eszemben. Talán már el is felejtettem... Erre vezetés közben azon a bizonyos kihajtási oldalon ott volt. Azonnal felismertem, köszöntöttem, bár tudtam hogy ez így kicsit vicces, mivel neki talán fogalma sincs róla hogy én ki vagyok, de eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy mi lesz ha rákérdez, hogy én ki vagyok. Elgondolkodtam rajta, hogy talán nekünk még találkoznunk kell, és a sors úgyis úgy hozza majd.
Majd talán újra Hatvan felé a kihajtónál...
mikor 11 éves voltam, elköltöztünk. és kb 1 hónapja laktunk itt, amikor a buszon,nekem jött egy gyerek. rámosolyogtam,hogy semmi baj. aztán egy hosszu ideig nem talalkoztunk. egyszer felbukkant megint a buszon. észrevett, es leult is mellém,de nem beszéltünk.a kocetkezo alkalommal, megszólított.
csak a keresztnevet tudtam meg, és ő is az enyémet.
ezután megint nem láttuk egymast egy ideig.
és a sors úgy hozta,hogy abba az iskolaba felvételiztem, ami az ő sulija mellet van. és ő már végzett a sulival,mire én 9.es lettem, de felvették 5./6. évre, technikusira.
így minden nap egy busszal mentünk.
kerestem facebookon,de nem találtam.
míg nem meglattam a fooldalamon, egy ismeroson képén bejelolove.
és ráírtam,majd talalkoztunk parszor:)
és 15 hónapja vagyunk egyutt:)
ha bele gondolok,hogy ha nem ide koltozunk, meg se ismertem volna. meg ha nem jön nekem a buszon, nem figyelek fel rá....
17L/20F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!