Kezdőoldal » Ezotéria » Egyéb kérdések » Érezted már úgy, hogy sorsszer...

Érezted már úgy, hogy sorsszerű egy bizonyos személlyel találkoznod? (Lent folytatom)

Figyelt kérdés

Egy városban láttam meg először, kb. 6-7 éve. Csak pár percre, de valami nagyon megfogott benne. Tuti hogy ő nem vett észre, nekem is csak elég távolról tűnt fel valamiért. 5 éve koncerten jártam, ahol újra megláttam Őt. Nem ismertem fel azonnal, de azán valahogy beugrott hogy hol és mikor láttam. A stílusa tetszett talán, de nem tudom... Külsőre nem a kimondott esetem. Mégis annyira megfogott. De semmit nem tudtam róla és senkinek meg sem említettem őt. Amikor kerestem egy ismert közösségi oldalon, nem találtam meg. Persze lehetetlen is lett volna... Telt-múlt az idő, már nem is járt az eszemben. Talán már el is felejtettem... Erre netezés közben azon a bizonyos közösségi oldalon ott volt. Képpel és névvel. Azonnal felismertem, bejelöltem, bár tudtam hogy ez így kicsit vicces, mivel neki talán fogalma sincs róla hogy én ki vagyok, de eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy mi lesz ha rákérdez, hogy én ki vagyok és honnan ismerem. Visszajelölt, és írt egy levelet, amiben persze megkérdezte hogy honnan is ismerjük egymást. Talán azt is írta hogy ismerős vagyok neki, de ez mindegy is. Válaszoltam neki, megírtam hogy egy koncerten láttam meg, ismerős volt és bejelöltem. Ez annyiban is maradt. Erre úgy 1 évre elhívott egy ismerősöm egy újabb koncertre. Gondolkodtam hogy elmenjek-e, de végülis összekaptam magam és elmentem. Megérkeztünk, aztán pár perc múlva észrevettem valakit a színpad előtt állni a félhomályban. Persze, hogy Ő volt az! Fogalmam sincs hogy hogyan szúrhattam ki őt megint. Nem is igazán láttam, csak magát az alakot, az arcát egyáltalán nem. Akkor valahogy úgy meglepődtem, hogy mondtam is az ismerősömnek hogy én tudom ki az! Erre az ismerősöm kérdezte, hogy tudom-e a nevét. Mondtam a nevét, azt hittem csak kíváncsi rá, de ő azonnal elment. Oda, hozzá. Nem tudom mit beszéltek, gondolom megkérdezte h úgy hívják-e és h talán ismerem. Utána Ő odajött hozzám, és átbeszélgettük az egész estét. Nyugodt voltam vele, és jól éreztem magam. Az este végén elcsattant egy-két csók is... Elkérte az emailcímemet, aztán sokat beszéltünk, hónapokon keresztül. És sokat mondta hogy majd ha találkozunk... A koncert után 3 hónappal elhívott egy újabb koncertre, ahová nem tudtam elmenni. És már az elejétől képben volt nekem valaki más. Azóta összefutottunk többször, van párja, nekem is van, de ez az egész olyan másnak tűnt. Ott volt a párja, de mégis úgy nézett rám... Hiszek az ezotériával kapcsolatos dolgokban. Elgondolkodtam rajta, hogy talán nekünk még találkoznunk kell, és a sors úgyis úgy hozza majd. Senki mással nem voltam így. Sokat beszéltünk, bár neten, de annyira úgy éreztem hogy meg tudom érteni és ő is meg tudna engem. Nem vagyunk egyformák, de sok közös tulajdonságunk van. De valami visszatartott... Soha nem tettem semmit azért, hogy találkozzunk, mégis úgy alakult. Minden alkalommal majd kiugrott a szívem a helyéről. Szerintetek léteznek ikerlelkek, vagy ikerlángok? Sorsszerű lehet vele találkoznom?

Írd le a saját tapasztalatod, és véleményed! Ha sikerül elolvasnod... :)



2013. márc. 5. 19:39
 1/8 Shai-Hulud ***** válasza:
80%

Igen, éreztem.

180-nal repesztettem az M3-ason, és mikor Hatvannál lekanyarodtam, ott várt a yard.


Akkor úgy éreztem, hogy ez egy sorsszerű találkozás volt.

Nekem is majd kiugrott a szívem a helyéből. Odajött hozzám, elkérte a címemet, aztán sokat beszélgettünk. Neki is volt párja, és az is úgy nézett rám, de úgy! Annyira úgy éreztem, hogy ő is meg tudna engem érteni. De valami visszatartott.

Külsőre nekem sem a kimondott esetem. Mégis annyira megfogott. De semmit nem tudtam róla és senkinek meg sem említettem őt.

Telt-múlt az idő, már nem is járt az eszemben. Talán már el is felejtettem... Erre vezetés közben azon a bizonyos kihajtási oldalon ott volt. Azonnal felismertem, köszöntöttem, bár tudtam hogy ez így kicsit vicces, mivel neki talán fogalma sincs róla hogy én ki vagyok, de eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy mi lesz ha rákérdez, hogy én ki vagyok. Elgondolkodtam rajta, hogy talán nekünk még találkoznunk kell, és a sors úgyis úgy hozza majd.

Majd talán újra Hatvan felé a kihajtónál...

2013. márc. 5. 20:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
62%
A sarki közért előtt állt. A tenyerét nyújtotta felém. Zavartan kotorásztam a zsebemben, de nem volt benne apró. Szomorúan néztem rá, ő is bánatosan pillantott rám. Nem kért el a címem, mert neki nem volt, én meg nem tudtam volna befogadni. Kicsit büdös volt, öreg és alkoholszagú. Elbúcsúztunk. Mindenki ment a maga útján.
2013. márc. 5. 20:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim válasza:
100%
Egy balatoni nyaraláson találkoztunk először. Volt valamiféle kisugárzása. Mellettem telepedett le egy fa mellett. Nem beszélgettünk, külön-külön jártuk a környéket. Egy hétre rá ott sétált az utcánkban. Fel nem tudtam fogni, hogy hogy került oda.. Kisétáltam, mintha mennék valahová, és éreztem, hogy le fog szólítani. Amikor köszönt a szívem már jó pár méterrel azelőtt kiugrott.. A köszönésből, és a "már találkoztunk valahol ugye?" kérdésből egy késő estig tartó beszélgetés lett. Majd elköszöntünk, és másnap már nem volt sehol. Csak egy ismerőséhez jött. Azóta nem beszéltünk, közösségi oldalon nem találom. Ha majd a sors úgy hozza, még úgyis összefutunk. Talán majd az idei nyaraláson..
2013. márc. 5. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
Nekem is volt ilyen. Életem első munkahelyén úgy 15 éves lehettem. Egy kora, ködös reggel kimentem kivinni a szemetet az étteremből amikor megláttam Őt.. Kb. 20 méterről.. a szomszéd pizzériában dolgozott pincérként (láttam rajta a pincér ruhát) és csak néztük egymást, néztük hosszú percekig.. talán órák is elteltek (bár nem hiszem, mert részmunkaidőben dolgoztam). Szóval csak néztük és néztük egymást.. azután meghajolt és belépett a pizzériába.. soha többé nem láttam Őt, pedig utána minden reggel kimentem kivinni a szemetet, kerestem Őt, és csak kerestem de nem találtam.. azóta se láttam többet a pizzériát is ledózerolták azóta.. bánom, hogy akkor nem mentem oda, mert tudom, hogy Ő volt az igazi.. Ő volt a nagy Ő... éreztem, hogy az Isten is egymásnak teremtett minket...
2013. márc. 5. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
100%

mikor 11 éves voltam, elköltöztünk. és kb 1 hónapja laktunk itt, amikor a buszon,nekem jött egy gyerek. rámosolyogtam,hogy semmi baj. aztán egy hosszu ideig nem talalkoztunk. egyszer felbukkant megint a buszon. észrevett, es leult is mellém,de nem beszéltünk.a kocetkezo alkalommal, megszólított.

csak a keresztnevet tudtam meg, és ő is az enyémet.

ezután megint nem láttuk egymast egy ideig.

és a sors úgy hozta,hogy abba az iskolaba felvételiztem, ami az ő sulija mellet van. és ő már végzett a sulival,mire én 9.es lettem, de felvették 5./6. évre, technikusira.

így minden nap egy busszal mentünk.

kerestem facebookon,de nem találtam.

míg nem meglattam a fooldalamon, egy ismeroson képén bejelolove.

és ráírtam,majd talalkoztunk parszor:)

és 15 hónapja vagyunk egyutt:)

ha bele gondolok,hogy ha nem ide koltozunk, meg se ismertem volna. meg ha nem jön nekem a buszon, nem figyelek fel rá....

17L/20F

2013. márc. 5. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
96%
Azt mondják, hogy a sors mindig olyan lelkeket sodor egymás mellé, akiknek az adott időben és élethelyzetben épp szükségük van egymásra. Miért találkoznak? Azért, hogy a tőlük telhető legjobb módon segíthessék, támogathassák egymást. Hogy mivel? Csak azzal, amiben tehetségesek... Amiben a legjobbak. Azzal, ami épp hiányzik a másik életéből ahhoz, hogy fejlődhessen a jelleme, továbbléphessen a sors által reá kiszabott úton, vagy épp túléljen egy reménytelen és kilátástalan élethelyzetet...Később - amikor már megtették ezt - gyakorta különválnak az útjaik, de ez az elválás korántsem fájdalmas... Azért nem, mert mindketten a legjobbat adták önmagukból a másiknak, és ezáltal gazdagabbá, színesebbé tették egymás jellemét... Emlékezni pedig csakis a szépre érdemes!
2013. márc. 5. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
100%
Egyetértek! Nincsenek véletlenek a nagy Universumban!
2013. márc. 5. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
100%
21:23-asnak üzenem, hogy engem mindig olyan emberek találnak meg, akik valamilyen úton módon kihasználnak, és ki*nak velem.. akkor nekem ettől fejlődik ezek szerint a jellemem...
2013. márc. 6. 10:10
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!