Összeesküvés elmélet hívők, mit gondoltok erről?

Igazából olyan nincs, hogy nem lehet változtatni. Csak azt hiszi, hogy nem tud. Azért választja valaki a belenyugvást, mert úgy a kényelmesebb. És mivel mindenki így gondolja, nem is lesz változás.

Ez olyan pl. mint amikor valaki azt gondolja: ugyan mennyit számít az, hogy most én egy cukorkapapírt eldobok az utcán? És hopsz, mindenki úgy gondolja, hogy az ő 1 papírkája még nem teszi szemétdombá a várost, csak mivel mindenki így gondolkozott, mindenki el is dobta. Az eredmény meg egy kupac szemét lett.

És ugyanígy lehet továbbvinni: mit számít az, hogy én dobok a pénzgyűjtőbe 1 eurót, mit számít, hogy én nem emelem fel a szavan az ellen, ami szerintem nem helyes? stb. stb.

Remélem érthető. Igazából minden egyes ember, a legutolsó koldusig is számít. A hatalom soha nem a "főnökök" kezében nyugszik, hanem akik engedelmeskednek nekik. Hisz van egy cégnél max. 20 főnök, 1 igazi, de hány alkalmazott? 300-1000? Kik vannak túlerőben? Ezek alapján, miért is nem történik változás? Mert kényelmesebb a birkalét.

"Habár fölűl a gálya s alúl a víznek árja azért a víz az úr."

Nincs ebben semmi extra, a cégek természetesen profitálni akarnak a befektetett eszközökből (pénz, tárgyi eszközök, tudás, munkaerő), minél kevesebb költséggel minél nagyobb profitot akar elérni.

Mentalitásodtól függ, hogy ezt méltatlan kihasználásodnak érzed-e, háborogsz rajta nap mint nap, vagy elfogadod azt, hogy mindig is így működött a világ. A piaci verseny miatt a számára értékes dolgozót megfizeti a cég amennyire muszáj, a számára haszontalant meg kirúgja.

Voltam én is ilyen helyzetben. Kiléptem, és inkább próbáltam/próbálok a saját lábamra állni, akkor is, ha folyton az ilyenekkel, meg az ilyeneket támogató rendszerrel kell hadakoznom. Amikor kiléptem, még nem volt gyerekem, most már van, egyelőre így alszom nyugodtan, de ha arról lenne szó, hogy a gyerekemnek tudok-e enni adni vagy sem, akkor lehetséges, hogy újra sorba állnék, de csak akkor, ha már minden eszközből, lehetőségből kifogytam és úgy sem sikerülne egyedül boldogulnom.

Hogy használni nem tudom ezt a tudást, alapvetően nem zavar, attól nem lennék több, ha pl. a cég ellen fordítanám, most is boríthatnék bilit, de becsülöm és tisztelem annyira a volt kollégáimat, hogy, ha ők a sorban állást választották, mert tényleg nincs számukra más lehetőség, akkor nem húzom ki a talajt a lábuk alól. Nekem anno sikerült szemeket felnyitnom, de nem mindenki olyan "hebrencs", mint én, és inkább nyel. Nekem ez a tudás mindössze olyan szempontból fontos, hogy pl. nem hagytam magam elnyomni, meghazudtolni, és ebben is az a fontos, hogy tükörbe tudok nézni, és tényleg nyugodtan alszok.

Nem látom, hogy mi köze lenne ennek az összeesküvés-elméletekhez. Lehet, köze, de nem kell, hogy legyen, ez egy általános téma, általános kérdés.

Mint mindig, egyik véglet sem igazán jó. Aki eléldegél a saját kis naiv világában, az könnyen lehet, hogy boldogabb és könnyebben veszi, vagy észre sem veszi az akadályok egy részét, viszont ezzel automatikusan megfosztja magát a tudástól, a megtapasztalás, értelmezés, utánanézés, fejlődés egy egész spektrumától, és ezáltal szegényebb marad. Aki viszont többet tud, vagy többet vél tudni, annak gyakran kiábrándultság, keserűség, elidegenedés és fásultság lesz az osztályrésze, magán viseli a tudás terhét. Hozzáteszem, hogy a tapasztalatom az, hogy az emberek elsöprő többsége pusztán hiúságból, tudatlanságból és önámításból hiszi magát "felébredtnek" vagy "kiemelkedettnek", ami érthető, mert ki mondaná magáról azt, hogy ő egy átlagos, egyszerű, szürke ember?

Én mindkét utat rossznak látom. Nagyon fontosnak tartom a tudást és az objektív megismerésre való törekvést, de az elégedetlenkedést, a dühöngést, a gyűlölködést és meddő lázongást feleslegesnek, sőt, igen károsnak ítélem. Nagyrészt feleslegesnek (és általában kissé röhejesnek) látom azokat az "összeesküvés-hívőket" és társaikat, akik hatásvadász videókkal és rossz helyesírású blogokkal próbálják unos-untalan "felnyitni a szemem".

Én amondó vagyok, hogy az ember igyekezzen minél többet tudni mindenről, bármiről, de azokra a dolgokra koncentráljon, amelyeket a saját életében, a gyakorlatban képes befolyásolni. Ami a "hatáskörén" kívül esik, azt is érdemes vizsgálni, tanulmányozni, de mérgelődni, aggódni miatta felesleges és botorság. Példa: nem vagyok túlságosan otthon sem a politikában, sem a gazdaságtanban, sem a pénzügyekben, sem az oktatásügyben, de érdekelnek és szoktam is olvasni róluk, meg is van a véleményem, de még pénzért sem lennék hajlandó panaszkodni, politizálni, hőzöngeni miattuk.

Érdekes kérdés. Szerintem tudatosan élni jobb, mert ki tudsz kerülni bizonyos helyzeteket, amelyekről tudod, miért vannak eléd állítva (azaz: csapdák). Viszont valószínűleg boldogabb az, aki mit sem sejt az egészről, és úgy éli le aktuális életét.

Szóval a kérdésre, hogy "miért jó kiismerni a főnököt" az a válasz, hogy azért, mert nem tud legalább téged átvágni, és tudod, mit miért lép. Bizonyos választásod mindig, minden szinten van bizonyos dolgokban, és legalább azokban az esetekben tudatosan tudsz dönteni.

Nem attól lesz valaki birka helyett felvilágosult, hogy a forradalom zászlóvivőjének képzelve magát próbálja megváltani a világot - idézlek: "félt / elégedetlenkedettdühöngött / lázadozott / gyűlölködött / hasztalan próbálta a többieket ébresztgetni". Ezt egyrészt valószínűleg senki nem hálálja meg neki, másrészt lehet hogy végig téved, és rossz irányba viszi azt a zászlót.

Ha több ismeret birtokában vagy, akkor a saját életedből is többet tudsz kihozni. Aki ezt a tudást arra használja fel, hogy folyton szenvedjen tőle, az egy ostoba ember. Nem muszáj kínoznia magát ahhoz, hogy változtasson a rendszeren, ahol tud.

"Milyen tudás az, aminek nincs haszna, ami nem terem gyümölcsöt?"

Ezt soha semmilyen tudásról nem lehet kijelenteni.