Isten vs. Reinkarnáció vs. Semmi?

És mi alapján is lehet megbizonyosodni arról hogy melyik a helyes vallás?Mennyivel van abban több logika hogy egy érzékelhetetlen lélek elhadja a testedet és aztán kimutathatatlan folyamat révén egy új élőlényben újjászületik,mint az hogy egy érzékelhetetlen lélek egy túlvilági ítélőszékre kerül ahol eldől hogy egy ismét csak kimutathatatlan helyre (menny vagy pokol) jut e teljesen relativ kitételek alapján.Na melyik a logikusabb?Melyik a logikusabb?több isten vagy egy isten?És a több istenek közt is melyik az igazi?Zeusz vagy mondjuk Krisna?Egy vallás se a logikájáról híres.Tehát ha ismersz már 2 -t akkor már nem biztos hogy jót követsz -e mert nincs semmi használható kritikája a vallásoknak.Nincs semmi módszer amivel el lehetne dönteni hogy melyik,valósabb,logikusabb.Értelmetlen ezen gondolkodni hogy melyiket válasszam.

Az hogy milyen vallást vallok egyedül 3 dolgon múlik:

-Milyen vallású országban nőttem fel.Furcsa mód az arab országokban csak síiták és szunniták születnek.Európába miért nincsenek nagy számba mormonok?Mert a környezet határozza meg miben hiszel (főleg).

-Aztán ott van a család és a példaképek.

És végül az egyén értelmi képességei,intelligenciája,és szkepticizmusa.

Mindegyikvallás csupán az emberek legelső próbálkozása volt a valóság megértésére.

SZERINTEM:

Az agy leáll és vége mindennek. Ennyi.

Semmi sem utal arra, hogy bármi is történne halál után, de az ember intellektusa képtelen megbirkózni a maradéktalan elmúlás, a végtelen, a semmi fogalmával, ráadásul dolgozik még bennünk az ismeretlentől való félelem is.

Épp ezért a legkülönfélébb teóriákkal, vallásokkal, hitekkel próbáljuk magunkat megnyugtatni, amelyek megadják nekünk azt a megnyugtató tudatot, hogy elkerülhető a végleges elmúlás. Ez az ember lélektanából tökéletesen következik.

A "semmi"-verzió nem borít fel törvényeket, nem kelt ellentmondásokat, nem igényel további magyarázatot, és amennyit az ember működéséről eddig bizonyítottan tudunk, az erre mutat. Nem túl vigasztaló, de logikus.

Én személy szerint az összes hitet és vallást menekülésnek érzem az elkerülhetetlen valóság elől, de azt, aki hisz valamiben és ezáltal kiegyensúlyozottabb, jobb ember lesz, azt tisztelem és becsülöm. Azt is értem, hogy az embernek szüksége van hitre és reményre különböző helyzetekben.

Nálam valahogy ez úgy működik, hogy régebben rájöttem, hogy az önemésztés, a szorongás, a lehangoltság nem vezet sehova, úgyhogy igyekszem mindenben a jót, a hasznosat látni, a rosszat pedig minél előbb magam mögött tudni. Lehet, hogy könnyebb dolgom van, mert alapból sem vagyok az a rágódós, aggódós fajta, de a hozzáállás igen sokat segít. Amin tudok változtatni, azt igyekszem a legjobban csinálni, amibe nincs beleszólásom, azon pedig nem aggódok, mert értelmetlen.

Plusz nagyon fontosnak tartom az önismeretet és az önazonosságot, bár az nagyon nem egyszerű dolog.

Nekem is vannak rosszabb időaszakaim, de nagy hullámvölgyekbe nem kerültem, és valószínűleg nem is fogok (okés, ezt csak remélem).

azt mondják, ha meghal egy ember, szuletik egy másik 5mp-cel később. lehetségesnek tartom azt, hogy halálunk után, amire az életunben vágytunk, vagy szrettünk volna megtenni, kapunk még egy esélyt arra. viszont nem emlékszünk előző életünkből semmire. ugyhogy olyan mintha álmodnánk. majd egyszer felébredünk és semmire sem emlékszünk. feltehető az is, hog fajok közt vándorolunk. azt jelenti, köv. életünkben halak leszünk, vagy zsiráf.... attól függ, miről álmodunk a mostani életünkben.

nemtuom mi van halál után. biztos van valami, de ezt sosem fogjuk megtudni, hogy mi vár ránk. csak ha eljött az ideje.

Isten a teremtőnk, de nem a szakállas verzióba hiszek, hanem akiben Jézus is.

Reinkarnáció nincsen, mások meg szintén csak azt a verziót keresik, akit Jézus is hirdetett.

Hogy mi van a halál után fizikálisan, és lelkileg Menny terén, azt pedig tanulmányozd a Szent Bibliából.

A testünk biztos, h csak az ítéletnap után dől el, h épp hová kerül.