Lehetséges hogy túl gyáva a lelkem ahhoz, hogy kilépjen a testemből?

én is így kezdtem, de aztán ezzel a módszerrel belejöttem:

ehhez a meditációhoz nem kell leülni mert a talaj érzete csak zavaró tényező, csak állj meg egyenesen, és rakj magad köré gyertyákat. rakd keresztbe magad előtt a karjaidat, olyan pózban mint az egyiptomi fáraók a festményeken, és a pont előtted égő gyertya lángjára koncentrálj, és nem túl hangosan mormold magadban: hassha malasshi da kasso ki kessi, és eközben gondolj a tehenekre. addig csináld, amíg le nem égnek a gyertyák.

nekem hatszázötvenhetedik próbálkozásra összejött, de neked úgysem sikerül ilyen korán.

amúgy nem kéne ezt átrakni a humor kategóriába? mert ezt te sem gondolhattad komolyan.

Az élet értelmét úgy is meg lehet fogalmazni, hogy megtanulj a itt és most a testedben létezni.

Szerintem ezzel kéne próbálkoznod először. Ha ez már megy akkor jöjjön valami érdekesebb. :)

kb egy pár perces klinikai halálnak vagy brutális gyorsulásnak kellene bekövetkezni, h ezt átélhesd. hogy tényleg ki fog-e lépni a lelked, vagy csak csak agyad flesseli majd a kilépést, azt ebben az életben nem biztos, h valaha is megválaszolják.

Melegen ajánlom Szendi Gábor: Isten az agyban c. könyvének "A halál tornácán" c. fejezetét. Imádni fogod!