Ti hisztek abban hogy mindig mindent vissza kapunk az életben, amit másokkal tettünk? Mesélnétek példákat? Vagy volt olyan aki ártott és mégis minden okés az életében?

Mindenképpen, ha nem ebben, akkor a következők valamelyikében.

Gyerekkoromban sokszor úgy éreztem, mintha a fejemre koppintott volna valami "felsőbb hatalom". Ez azért volt érdekes, mert nekem soha senki nem beszélt ilyesmiről, ezt valahogy belülről éreztem, mint igazságot. Ha elkövettem egy kis csínyt vagy agressziót, általában fizikai fájdalom formájában nagyon rövid idő alatt visszakaptam, és úgy, hogy konkrétan éreztem az összefüggést (ezt most ezért, azt most amazért). Nehéz megfogalmazni, mert már nem emlékszem konkrét esetekre, de mintha egy kiskutya lettem volna, akit a gazdája orra koppintással fegyelmez, nyesegeti a vadhajtásait.

Digo, nem értek egyet, mert megfélemlítésre is felhasználták azt ba tudást, és szertintem nem egészen úgy van, régen is írkáltak mindent összevissza.

Azért írták le, hogy mindenki jó legyen minden körülmények között..

Velem aki rosszat tett, nem kapta vissza, sőt. A mai napig is direkt keresztbe tesz, ahol tud. Mindenben mindig szerencséje van, tele van pénzzel, állandóan kavar, és lesz@r mindenkit, csak magára gondol.

Vagy 3 embert gyűlöltem életem folyamán , de azokat nagyon, és mivel engem mocskoltak, mindig ők jöttek ki győztesen mindenből. Én meg nem tettem velük semmi rosszat. De persze annyira hihetően elő tudják adni, hogy ők a szentek, meg jót akarnak, hogy egyszer komolyan mondom, én verem őket össze, mert a sors az nem ad nekik. Max. mindenféle jó dolgot. :S

"Ennek inkább magától kellene jönnie, szóval, ezért nem szeretem az ilyen szent könyveket."

Hogy lehet nem szeretni valamit amit nem is ismersz? Mert nyilvánvaló hogy sem a Védák tanításait, sem a Buddhizmust sem ismered, mivel pont hogy azt mondják hogy belülről jövő és önzetlen cselekedetekkel éljünk, azaz ne azért tegyünk jót mert azzal jó karmát teremtünk. Ez a cselekedet így önös érdekből történne, a keleti vallások pont hogy ennek az ellenkezőjére tanítanak.

"van a környezetemben elég hívő ember, még ezós is, akik félelemből nem teszik meg, amit akarnak..."

Akkor ők miben hisznek, a félelemben? Mert az a cselekedeteik mozgatórugója.