Milyen gyakran szoktál gondolkozni a végső kérdéseket illetően?

Nincs olyan, hogy végső kérdés. Amikor majd egyszer az általad felsorolt témák (némelyikéről) megtudod, mi az igazság, újabb és újabb kérdésekbe fogsz belefutni. Ez lehet akár a fizikai életedben is, akár utána.

Nálam ez állandósult, sokat szoktam gondolkozni sokféle helyen. Ettől még nem vagyok "alvajáró", de az üresebb perceket (ha lehet ilyet egyáltalán mondani, pl. buszmegállóban, ha várakozni kell valahol stb.) nagyon jól ki lehet tölteni, és sok mindenre magad is rájössz (persze nem árt utánaolvasni dolgoknak, de csak úgy elhinni nem kell semmit). Nagyon jó, mert gyakorlatilag nincs olyan, hogy unatkozom.

Amikor otthon vagy, nyilván lekötnek aktívabb tevékenységek, és ezért nem akarsz/tudsz elmélyülni.

És milyen mélyenszántó, áttörő eredményre számítasz azzal, hogy te az iskolában (ahol mellesleg tanulni kéne) mindenféle kutatások, tanulmányozások, ismeretszerzések nélkül csak úgy szimplán gondolkodsz?

Azt várod, hogy egyszer csak magától beugrik a fejedben valami nagyon tuti ötlet és az lesz a valóság? Vagy ezt mégis hogy képzeled?

Mi értelme van a semmin gondolkozni? Ez max annyit jelent, hogy az iskola untat.

Nem baj, ha gondolkozol ezen. Ha érdekel, úgy is gondolkodni fogsz rajta. Sőt, a Te korodban szerintem sokak tesznek fel ilyen kérdést, hiszen elkezd érdekelni, mi is vesz körül. (Persze nem suliidőben kéne, de azt hiszem, a többség ismeri az érzést, amikor elkalandozik a figyelmünk. :))

Én is szoktam ilyesmin gondolkozni, néha közelinek, néha távolinak érzem a válaszokat. Akárhogy is, addig, amíg nem tudjuk ezekre a nagy kérdésekre a választ, mindig törekszem a boldogságra és arra, hogy valamelyest jó irányba menjek. :)