Hogyan gátolhatunk meg egy energiavámpírt?

Tételezzük fel, hogy elfogadjuk azt, hogy van ilyen. Amúgy semmi ezotér nincs benne, hiszen azokat az embereket hívjuk így, akik a viselkedésükkel, a másik figyelmének mindenáron való magukra vonásával tényleg leszívják az ember energiáját.

Apám pont ilyen. Szemtől szembe tudatosan nem egy rosszindulatú ember, de minden gesztusa, minden megnyilvánulása zsigerből ilyen elvonó, elvárásokat támasztó. Felnőttek vagyunk, de sajnos kényszerpálya, hogy egy többgenerációs házban lakunk. Ahol ugyan szeparáltak is vagyunk, de az egy épület miatt óhatatlan, hogy örökké, félóránként ne hívogasson le valami spontán hasfájással, kívánsággal. Még abban a munkában is meggátol, amit ő osztott rám. Régen családi vállalkozás voltunk, ennek még nyomai vannak ma is, van néhány közös munka amit csinálunk. Ő bevállalja, mi meg a testvérem és én elvégezzük. Örökké elégedetlen, lefáraszt, emiatt már az ember fáradtan kezd neki a másik munkának. (Aminek pont az lenne a célja, hogy kiugorjak a családi kötelékből, de amíg az nem fut fel - márpedig így nehezen fog - addig sajnos rá vagyok szorulva apámra, de ha nem török ki, akkor nem tudok önállóvá válni, tehát olyan rókafogta...)

Kívülről olyan, mintha én lennék egy ilyen pánpéteres, aki nem akar leválni, felnőni, holott hányszor megpróbáltam, de addig ment a manipuláció, ami nem tudatos, de apámtól jön, hogy mindig belebukok. Pedig mindennél jobban vágyom a teljes önállóságra. Már az is jó volna, ha fater vámpírkodását le tudnám állítani. De most az van, ha kemény és következetes vagyok, akkor állandóan veszekszünk, mert szerinte nem igaz, hogy ne legyen valamire 10 percem... Volna is, de nem mindennap és nem mindennap 5-10 alkalommal, spontán, és mostazonnal.