Szerintetek létezik olyan, ha valaki sokat gondol egy személyre, akkor az előbb-utóbb (újra) felbukkan az életében?

Hát nem tudom, de egyszer hivatalos ügyben vártam választ egy idegentől, akivel egyszer tárgyaltunk. Előre megmondta mikor fog hívni a válasszal... Nem hívott... Csak múltak a napok, már kétszer annyi idő eltelt, mint amit ígért...

Na mondom egy délután, jó, akkor felhívom én és követelem azonnal a választ, velem ne szórakozzon tovább...

Fogom a mobilom, épp a névjegyzékben mentem a neve felé, erre megszólal a kezemben a telefon! Épp ő hívott! Nagy bocsánatkéréssel és pozitív válasszal.

Kissé kísérteties az egész! Azóta is sokszor eszembe jut. :-)

Én úgy tapasztaltam, hogy igaz ez.

Hogy miért, azt nem tudom.

A bevonzásban nem hiszek igazán, nem hiszem, hogy lehet így hatni valakire, de valahogy mégis így működik.

Már én is tapasztaltam.

Van egy volt szerelmem, nagyon kis rövid kapcsolat volt, de olyan, mintha valami kimaradt volna belőle, vagy még nem fejeztük be egymással, amiért együtt kellett lennünk, nem tudom, miért, de olyan, mintha még dolgunk lenne egymással.

Hogy milyen dolgunk, azt nem tudom, mert nem vagyok filozófus.

Viszont azt tudom, hogy állandóan keresztezik egymást az útjaink.

Ha nem személyesen, akkor hallok róla, vagy valaki mesél róla.

Én nem akarom őt bevonzani, mégis mindig felbukkan körülöttem.

Ha rágondolok, akkor pedig tuti, hogy 1 héten belül vagy találkozunk, vagy valaki említi, hogy mi van vele.