Hogyan felejtsem el azt, akit szerettem?
A szerelmem elhagyott egy másik nőért, nyáron össze fognak házasodni.
Nem tudom leírni, mennyire fáj!
Azóta tiszta depressziós vagyok, nem érdekel semmi, alig eszem, aludni se tudok, minden csak gyötrelem.
Már egy éve volt, és nem tudom kiheverni.
Nem tudok magammal mit kezdeni, annyira padlón vagyok, hogy semmi de semmi nem érdekel, ha holnap meghalnék az lenne a jó, legalább nem fájna tovább semmi.
Tudom, hogy ez rossz, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek!
Fáj, fáj és fáj!
Nagyon hiányzik, pedig megcsalt, és becsapott, és mégis hiányzik!
Annyira szerettem, amennyire szeretni lehet, neki mégis más kellett!
Szörnyű érzés, mintha kitépnék a szívemet.
Úgy érzem, itt már semmi nem segít!
Már csak valami csodában bízhatok, mert ha 1 év alatt nem enyhült a fájdalom, sőt, csak nőtt, akkor ez még rosszabb lesz!
Mit csináljak?
Imádkozzak, vagy meditáljak, vagy mit tegyek?
Én már semmiben nem bízom.
Gúnyolódók kérem kíméljenek, elég rosszul vagyok így is, nem kell még a kiosztás.
Köszi!
Köszi!
Lehet, hogy ezt kellene tennem!:)))
Annyira magam alatt vagyok, hogy szörnyű!
Ki se mozdulok, csak rohanok haza, aztán itthon emésztem magam.
Nagyon rossz, ördögi kör, és egyre rosszabb!
Minél jobban bezárkózok, annál jobban nincs önbizalmam, és ezért még jobban bezárkózok.
Az a baj, nincs is kedvem menni sehova, ha megyek is, pocsékul érzem magam, csak nem mutatom.
Valamit csinálnom kellene, mert így tönkremegyek, csak nem tudom, hol kezdjem el, azt, hogy újra összeszedjem magam.
válasza:Az segítene szerintetek?
Mármint, ha lenne egy új hobbim, ami nagyon leköt?
Tanulok amúgy, de igazából oda se tudok figyelni, épp hogy csak megvannak a vizsgák, jó, hogy nem buktam meg.
De, ha lenne valami más, mondjuk nyelvtanulás, ami amúgy is érdekel, az segítene?
Vagy járjak újra tornázni?
Azért nem járok, mert úgy éltem eddig, hogy ha ő nincs, akkor minden mindegy!
De hát csak élnem kellene!
Az a baj, hogy mindig azon agyalok, hogy mi volt bennem a rossz, amiért nem én kellettem, hanem más.
Gondolkodok, de sehova nem jutok, mert az új barátnő annyira az ellentétem, hogy én úgyse tudnék soha olyan lenni, úgyhogy ez eleve bukta.
Ez az új nő 10 évvel idősebb is nálam, a volt párom is 11 évvel.
Ez is bánt, hogy biztos kis hülyének tartott.
De, ha szerintetek segítene valami, amiben szívem lelkem benne van, akkor kipróbálom!
Bármit, csak ne legyen már ilyen rossz!
Az a baj, ahogy így látom, hogy próbálom visszavezetni a dolgot, hogy esetleg mit rontottam el, vagy mikor kellett volna észrevennem a jeleket, hogy más is van az életében.
Mindig arra jutok, hogy: nem tudom!
Aztán újra gondolkodok, hogy "ha ezt másképp tettem volna..." akkor mi lett volna?
És nem tudom.
Meddő az egész, nem jutok sehova, csak egyre rosszabbul vagyok.
Szerintetek felejtsem el egy időre, megtörtént és kész, majd lesz valahogy?
Mondom, ez egy ördögi kör, agyalok, és semmi értelme!
És most jött el az idő, hogy már önmagam is unom saját magamat.
válasza: válasza:Kedves kérdező!
Csak ma leltem rá kérdésedre,remélem, azóta kicsit már jobb a hangulatod.Elmondásod szerint fiatal vagy,nézd, ami ebben a helyzetben mindenképpen pozitív, hogy jó, hogy most derült ki,mennyire nem bízhatsz volt barátodban.Évekkel később-ha esetleg már gyerek is van-sokkal nehezebb lenne a helyzeted.Velem is megtörtént hasonló, valóban, hihetetlenül fáj, az ember úgy érzi, minden össze omlott körülötte.Elcsépelt mondás, de igaz:az idő mindent gyógyít.Hidd el nekem, sok évtizednyi boldogság vár még Rád,hiszen fiatal vagy.Valamikor már csak egy sajgó emlék lesz.Nem hiszem, hogy Te hibáztál volna,hogy így történt,talán voltak apróbb jelek, csak Te ezeket nem vetted észre időben.Nem érdemes a múlton rágódni, MINDIG TEKINTS ELŐRE,mert ott a JÖVŐ!Irj, ha gondolod.Szeretettel üdvözöl:Agnetha
Köszönök szépen minden választ!
És köszönöm Neked is Agnetha a kedves hozzászólásodat.
Mostanra jutottam el oda, hogy már nem fáj annyira, hogy bele akarjak halni.
Fáj még, és hiányzik, de már múlik ez a nagy fájdalom, már tudok örülni kis dolgoknak, és aludni is tudok, ami nagy szó, mert 1 évig alig aludtam, annyira fájt, hogy elhagyott, hogy óránként felébredtem, úgy érzetem, belepusztulok, olyan voltam, mint egy élőhalott.
Már ez nincs!
Hiányzik, de már látom a JÖVŐT, nélküle, de mindenképpen reménytelin, TUDOM, hogy eljön a boldogság számomra is.
nagyon nehéz volt, de túl vagyok rajta!
Köszönöm még egyszer mindenkinek!
Segítettetek ebben a "sötét" lelkiállapotban!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!