Szerintetek van az embernek születésekor lelke vagy csak később kapja (amikor öntudatra ébred)?

Én gondolkoztam rajta, az abortusz kapcsán, és erre jutottam:

- fogantatáskor SEJT. Pontosabban kettő, de csak sejt, mint a hámsejt, vagy akármilyen más sejt a szervezetekben. Nem érez, nem lát, nem hall, egy senki, még annyi sem. Egy valami.

- amint beindul a szíve vérkeringése, és önállóan fejlődik, ÉLŐLÉNY. Mint egy kutya ennyi idős korban.

- amint reagál a külső ingerekre, mocorog a hangokra, EMBER, mert bár ezt más hasonló korú lény is megtenné, mégis az emberi intelligencia kezd kibontakozni benne. Valamikor ilyenkor ébredhet valamilyen mértékű öntudatra is.

Lehet, hogy valakinek túl morbid, ahogyan leírtam, de szembe kell nézni vele, hogy a a vagina kitágulása is elég morbid, a szülés élményét az érzéseink teszik csodálatossá, nem ahogyan lezajlik.

Számomra morbid elképzelni, hogy egyetlen sejthez (vagy kettőhöt, négyhez, nyolchoz, tizenhathoz, harminckettőhöz, hatvannégyhez) járuljon a lélek fogalma.

A fogantatás pillanatában a genetikai háttér dől el (az sem 100%-ban, mert vannak még utána kisebb változások).

A lélek egy folyamatosan változó, nagyon összetett valami.

Az öntudatra ébredés egy fontos pillanat, jelentős változás zajlik le, de valami olyanon, ami korábban is létezett, csak más minőségben.

Ez volt az egyik legjobb (legelgondolkodtatóbb) kérdés itt.