Ha az ördög egy bukott angyalból lett, miért olyan ocsmány a képe?

Drága Mirk!

Elmondom a példát. Adott egy anyuka és egy hiperaktív kisgyerek. Az anyuka szereti a gyerekét, annak ellenére, hogy a gyereke sokszor hangoztatja, hogy utálja, megüti és leköpi az anyját és engedetlen, tör, zúz. De ez az anyuka néha meg kell büntesse a gyerekét, hátha tanul belőle, de sokszor mit sem ér. AZ anyuka nagyon el keseredett, hogy hiába szereti a gyerekét, de őt nem szereti viszont és nem is tud rá hatni...

Tehát a példából kiindulva -> Isten=Anya, gyerek=ember, hiperaktív=bűn.

Isten minden embert szeret. Mire erre a bizonyíték? A saját fiát áldozta fel bűneink megváltásáért.

Te ezt megtennéd, ha lehetőséged lenne rá?

Isten másként szeret minket, mint mi egymást, az embereket. Te tudnál egy olyan embert szeretni, aki állandóan megtagad téged, átkoz, káromolja a neved, keresztbe tesz neked? Ugye, hogy nem? Isten mégis szereti a bűnös embereket, de aki nem választja őt, annak semmi esélye, hogy vele maradjon az örök életben és boldogságban. De mivel Isten jó, a Pokolban se fognak örökké szenvedni ezeknek a gonosz, hitetlen emberek lelkei, mert elpusztítja őket, mintha soha nem is léteztek volna. Ez azért annál jobb, mintha örökké szenvednének a Pokolban.

Várom a válaszreakciód.

Zelk Zoltán: KEGYELEM

Sohase lép gyíkra csigára

soha egy föltámadt fűszálra

a földön járó Isten lába

de vétkeinket eltapossa

mert vétkeinket megbocsátja.

"Az emberek sokkal többet bántják az Istent, mint ő az embereket"

Ezt azért erősen kétlem, nézz szét a világban. Azon túl, hogy istent nem is igazán lehet bántani.

A szabad akarat és a szeretet témaköréhez:

Kezdésnek tisztázzuk az alapokat: isten lényegéből adódóan mindentudó és mindenható, beállítottságát tekintve JÓ és szerető.

Létrehoz egy rendszert számunkra akiket saját képére formált, ésszel és szabad akarattal áldott meg. Mindentudó, ezért tisztában van vele, hogy az ember kíváncsi és kételkedő. A szabad akarat kedvéért megadja az embernek a lehetőséget, hogy rossz legyen. Mert ugye ha mindenható és mindentudó a kígyó, az alma, az ördög és a többi mind az ő jóváhagyásával történt. Ha nem így van akkor nem mindenható és nem is isten.

Én mondjuk még vitatkoznék arról, hogy mennyi rosszindulat van ebben.

Azt mondjátok mindenki a mennybe jut ha hisz benne és megbánja a bűneit. Aki nem hisz az pedig x évig serceg a pokol tüzében.

Isten tudja, hogy lesznek és vannak emberek akik nem hisznek benne és ezáltal szenvedni fognak. Milyen szeretet az amely tudatosan lehetőséget ad a hosszú szenvedésre?

Most válaszolnátok, hogy ez a szabad akarat. De miért nem lehet úgy megoldani, hogy ne kelljen a pokolban szenvedniük a hitetleneknek? Mi a célja a szenvedésnek? Isten elvileg így is úgy is tisztában van vele, hogy ki milyen ember, mindent az ellenőrzése alatt tart és minden tervei szerint zajlik. Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy szándékosan szenvedésre ítéled - tehát isten nem szereti azokat akik nem hisznek benne. Így viszont megdől elméletünk mely szerint isten velejéig jóságos és szeretetteljes. Egy mindenható lény nem lehetne sértődékeny, bosszúálló, hitet megkövetelő különösen akkor, ha a szeretet megtestesülése szeretne lenni!

Márpedig ha készpénznek vesszük a bibliát akkor igencsak hirtelen haragú és bosszúálló az isten.

Az anya-gyermek-büntetésre reagálnék még.

Az általad említett példában, emberi példában a büntetésnek teljesen más célja van. Az anya azért neveli bünteti a gyermekét, mert az egy nap jó és igazságos/szerető/becsületes felnőtt kell, hogy legyen.

A gyermek egy nap felnő, egyenrangú lesz az anyjával, az anya felelősségi és hatalmi szintjére kerül.

Isten és ember között ez tudtommal nem fog megtörténni, nem válunk istenekké mi is. A büntetés, az emberi szenvedés tehát nem igazi "nevelő célzatú" büntetés, teljesen értelmetlen, súlytalan, ÖNCÉLÚ.

"Akármi jót teszel, amit nem hitben teszel, az nem ér semmit Isten szemében. Ezeket a Bibliából tudom, nem én találtam ki."

Mindegy, hogy te találod ki, vagy néhány másik ember régebbről.