Miért féltem és félek?

Gyászolsz. Ez a kezdeti sokk miatt van szerintem.

Mitől félsz? Mi a tárgya?

Nekem is hasonló volt amikor az unokanővérem meghalt. Én kb. egy hónapig apukám mellett aludtam (nagy ló létemre) de mindig azt éreztem, hogy ott van a szobámba este és néz aztán szép lassan muszáj volt beletörődjek.

Ja és próbáld azt, hogy nappal bemész a szobába és kisírod magad, kiadod ami fáj nekem bevált sajnos muszáj elengedni...

Biztos, hogy nincs okod félni a leírtak alapján, hiszen közel álltatok egymáshoz. Javaslatom: nappal menj be a szobába, mikor nem olyan félelmetes, csukd magadra az ajtót, és beszélj a nagyidhoz hangosan. Mondd el amit érzel, hogy szereted, hogy hiányzik és hogy nem érted miért félsz abban a szobában, bármit mondhatsz ami az eszedbe jut, mintha csak ott lenne melletted úgy beszélj hozzá.

Butaságnak tűnhet, de a kimondott szavak sokszor egészen megváltoztatják a dolgok alakulását. Egy egyszerű példa erre: napokig gondolkozol valamin, mert nem érted. Végül egy hozzáértő személynek felteszed a kérdést, és amint kimondod hangosan a kérdést rögtön rájössz a válaszra is. Biztos történt már veled is ilyen... Remélem segítettem.