Lehet, komolytalannak tűnik a kérdésem, de engem elgondolkodtat. Halálunk után szerethetünk e szerelemmel?

A legteljesebbel.

Halálod után, ahogy a tested egyesül az anyaggal, úgy a tudatod, te magad, vissza tér a közös tudatmezőbe, ahol átérez, megtapasztal minden létezőt, a személyiségjegyek, gátjaid már nem lesznek fontosak, és lassan eggyé válsz mindennel.

Aranyecset.

Előbb jó lenne definiálni, mit értesz szerelem alatt. :)

egyébként én halottam egy olyat, hogy az emberek csoportokban reinkarnálódnak, vagyis egy térségben pont ezen dolgok és a feladatok miatt. :)

de mindenesetre ezt a szerelem dolgok kéne megbeszélni. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Aranyecset. :)

Egy fontos dolgot jegyeznék le.

Nem tudom mennyire vagy informálva a valóságról, de azt gondolom tudod, hogy van egy olyan, hogy Isten, ami mindent és mindenkit feltétel nélkül szeret, és azért, mert minden Önmaga szerves része. Ha pedig mindennel egyenértékűen bánik, és mindennek a legjobbat akarja, akkor neked nincsen szükséged arra ,hogy aggodalmaskodj, hiszen csak rábízod magad és majd Ő tudja mi a valós jó neked...nem neked kell ezen gondolkodni. :)

A szerelem egy kényes téma...a valós szerelem az nyilván az univerzális, totálisan önzetlen szeretetre épül...tehát vágy és ragaszkodás, kötődés, függés nem szerepel benne. Ha ezek közül bármelyiket is érzed, az csak elhomályosítja a valós szerelmet. Ha pedig ezeket figyelembe vesszük, akkor bizony nemhogy halálunk után, de örökké szerethetünk szerelemmel, ami tiszta és józan, felüdült érzés. Szavakkal persze nehéz leírni, de a feltétel nélküli szeretettel egyenlő, plusz egy érzet, amiről te is beszélsz, hogy "ő az"...nevezhetjük inspirációnak is. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Aranyecset. :)

Próbáld meg elengedi az önsanyargatást, hogy örökké bánni fogod, és a ragaszkodást, függést arra, hogy biztos majd foghatja/fogja a kezed...ezzel csak eltakarod az igaz szerelem érzését...a feltétel nélküli szeretetben nincsen vágyódás, pont azért feltétel nélküli...vágynak az önzés enged teret, ami tévedésen nyugszik, és a szavaidból ítélve te éppen azt teszed...szabadítsd meg magad e dolog fogságából, és érezd Őt úgy is, hogy már nem él itt velünk. Meg tudod tenni, mert az a plusz, amit írtam az, hogy belül, az elmédben tudod, hogy Ő az...nem pedig az, hogy foghatod majd a kezét...ha pedig ezt a kézfogást csak képletesen érted, akkor azt kell mondjam, hogy már most ezt teszed...de a vágyaddal, ragaszkodásoddal úgy ahogyan van elfeded ezt, és nem látod emiatt a tényt, miszerint EGY vagy nemhogy vele, de minden mással is. :)

üdv és sok sikert

26/F

LastOne.Left