Hogyan engedjük el a halott szeretteink?

Fogadd részvétem. A lélek nem halt meg, csak a test, mely-

nek fájdalmait tovább már nem érzi. A test nem más, mint egy jármű, melybe belebújva bejárjuk itt azt az utat, mely számunkra rendeltetett. Most, hogy végére ért saját útjának és úgy érezte, mennie kell, hát elment.De bármikor szükséged lesz rá és hívod, ott lesz veled és segít neked!

A következő "gyakorlat" talán segít elengedned, gondolatban készülj fel rá, intézd úgy, hogy pár órára egyedül maradhass: Gyújt egy gyertyát, idézd magad elé arcát, és mondd el neki, mennyire fáj, hogy elment, de megérted, hogy mennie kellett, hát elengeded. Vedd számba gondolatban azokat az eseteket, ha bármikor is megbántottad és kérj tőle bocsánatot. Vedd számba azokat is, amikor ő bántott meg téged, és mondd meg neki, hogy már nem haragszol rá, megbocsátasz neki. Gondold végig, amikor együtt valami nehéz helyzeten jutottatok túl, majd azokat, amikor együtt örültetek valaminek. Mondd meg neki, nagyon fáj hogy elment, de megérted és elengeded szeretettel, hiszen tudod, hogy ő mindig ott marad a szívedben. Engedd, hogy a gyertya magától leégjen, és engedd, ha a könnyeid folynak, mert a könnyeket és a bánatot el kell sírni! És ne feledd: "A lélek mint kalitkából szabadult kismadár, a kék égben boldogan, szabadon száll. S ha majd újra megpihenni vágy(ik), a szeretet útján biztos rád talál."

Én ezt mormoltam sokat magamban:

Mary E. Frye - Ne jöjj el sírva síromig.

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom…

Gyémánt vagyok fénylő havon.

Érő kalászon nyári napfény.

Szelíd esőcske őszi estén.

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben.

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán.

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok.

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog…

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

Nagyon szép a vers , és az első hozzászóló mondanivalója is nagyon felemelő volt számomra. Bár nem kell eleresztenem senkit, mégis nagyon megható volt ezeket a gondolatokat elolvasni. Köszönöm szépen!

Kérdező: Részvétem, kívánom, hogy találd meg minél előtt a lelked nyugalmát. Az első által leírt rituálét én szívből ajánlom! Okosakat írt.

Őszinte részvétem.tényleg.

És bár nehéz ilyenkor bármit is mondani, azért fontos tudnod, hogy a halottak elvesztése az nekünk, ittmaradtaknak fáj csak. AZ, hogy őneki is könnyebb vagy nehezebb, azt engedd el. Primitív embberi szokás azt képzelni, hogy majd valahol fentről tovább figyel minket az aki eltávozott.

Őrizd meg a szépet, felejtsd el a vitáitokat, és maradjon meg a legvidámabb mosolya az emlékeidben. De ezekkel együtt engedd el. FOgadd el, hogy elmúlunk, és az életnek nevezett valami, csak egy piciny idő amit megosztunk egymással semmi más.

Én is elvesztettem egy testvéremet, bér biztos vagyok benne, hogy nekem k9nnyebb volt a helyzetem. Egyrészt lényegesen kisebb voltam, ő is kicsi volt, így nem sok emlék kötött hozzá. Ezen kívűl maradt nekem még 2 testvér, akikkel iszonyat jó a viszonyom.

nem kell ehhez komolyabb szakirodalom. egy igaz jó barát, esetleg egy pszichológus segíteni tud rajtad, hogy továbbra is teljes életet élj.

mégegyszer leírom a jóra emlékezz csak, és mosolyt fog csalni az arcodra, akarhényszor eszedbejut.