A testen kívüli élmény és a tudatos álmodás nem ugyanaz?

Last One Left

"A kérdésem, hogy honnan vetted, hogy az anyag hozza létre az elméinket? Erre mi a bizonyíték?"

Nem gondolom, hogy bármi köze lenne az elménknek az anyaghoz, mivel elménk halhatatlan, örökké létező, és elpusztíthatatlan, nem úgy mint a testünk (anyag), ami ugye múlandó.

Amit mondasz az beleillik abba a világképbe, hogy mi mint lelkek, vagy inkább tudatok, szikrái vagyunk a teremtőnek, de valójában vele megegyező minőségben létezünk, csak testünk gátat szab az érzékelésünknek.

Szemünk, fülünk, tapintásunk, stb nem képes érzékelni mindet a valós világból, testünknek ilyen szempontból tehát vannak határai. Mikor azonban elhagyjuk azt megnyílik előttünk a valóság, nem korlátozza érzékeinket érzékszerveink tökéletlensége.

"mi történik, ha érzékek(műszereket is beleértem) nélkül tapasztalunk? Mi jelenik meg nekünk? Egy jó nagy SEMMI..."

Persze, így van, mert az anyagi világ érzékeléséhez szükség van érzékekre, műszerekre, de csak azért mert be vagyunk zárva a testünkbe, pont azért hogy érzékszerveink legyenek, és segítségükkel látni, és hallani tudjuk a "valóságot".

Van egy vak, és süket ember.. Az anyagi valóságot nem érzékeli, mert nem működnek az ehhez kapott "műszerei". De halála után kiszabadul teste korlátai közül, és a teljes valóságot nem csak érzékelni fogja, de egyenlő lesz vele.

"Isten" mindenkiben ott van, csak testünk leárnyékolja, azért hogy tudjunk létezni (szenvedni, szeretni, gyűlölni, ÉLNI) a fizikai világban.

"nagyon úgy tűnik, hogy nem az anyag a végső igazság...inkább az Elme."

Egyetértek. Védikus írások szerint mi mindannyian szikrái vagyunk a "teremtő elmének", nevezhetjük bárhogy, de saját döntésünkből belekerültünk az élet, és halál körforgásába, amit a karmikus törvények irányítanak. Az anyagi világ ilyen értelemben csak egy színpad számunkra, de semmiképp nem a végső igazság.

Digo.

Mit gondolsz akkor arról, hogy tulajdonképpen saját döntésükből gondolják azt az emberek, hogy be vannak zárva a testükbe, és le vannak korlátozva az érzékeik által? Azt tudod e, hogy ezt a korlátot akár itt is a földi élet alatt le lehet dobni? Pontosabban a feladat is ez lenne. Mi van, ha ezen életek alatt kell végbe mennie a fejlődésnek? Mi van, ha halál után csak egy összegzés van, és az egyén új fizikai testhez kapcsolódik, ugye mert csak azáltal képes tapasztalni, és tanulni, fejlődni?

Szóval csak azt kérdezem, hogy mi a véleményed arról, hogy egyetlen döntéssel már itt helyben megfordíthatjuk a dolgot, és szépen aprójával úgymond kinyithatjuk a "harmadik szemünket", vagy nevezhetjük hatodik érzéknek is? Mi van ha azért érezzük a bezártságot, mert téves a hitrendszerünk, mivel az van elültetve az elméinkben, hogy a testben vagyunk, ha lélekként, ha agyként, és ez szüli az önmagunk lealacsonyítását, és kis hitét? Ez pedig egyértelműen a mentális megjelenést bizonyítja. :)

Mert tulajdonképpen ezzel a hozzáállással egy Bibliát is könnyedén lehetne magyarázni, de egy Koránt is, vagy akár Buddha tanát...ugye hogy a világ csak káprázat, és túl lehet jutni a karmán. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

LastOneLeft

"Mit gondolsz akkor arról, hogy tulajdonképpen saját döntésükből gondolják azt az emberek, hogy be vannak zárva a testükbe, és le vannak korlátozva az érzékeik által? Azt tudod e, hogy ezt a korlátot akár itt is a földi élet alatt le lehet dobni? Pontosabban a feladat is ez lenne. Mi van, ha ezen életek alatt kell végbe mennie a fejlődésnek? Mi van, ha halál után csak egy összegzés van, és az egyén új fizikai testhez kapcsolódik, ugye mert csak azáltal képes tapasztalni, és tanulni, fejlődni?"

Én is úgy gondolom, hogy a földi életünk célja ezen korlátok átlépése, fejlődni, és kilépni az élet és halál körforgásából. Ehhez tapasztalni kell a testünkbe "zárva", mert csak így tudunk megjelenni ezen a fizikai síkon.

Amit te mondasz, hogy az univerzumot benne mindennel, a saját testünkkel is az elménk hozza létre, akár ez is lehet, a kérdés viszont itt is az: Mi a cél? Mi célja az életnek, legyen az akár egy tőlünk függetlenül létező valóságban megélt, akár egy olyan valóságban, amit az "ÉN" hoz létre?

A cél mindkét "valóságban", mindkét színpadon ugyanaz lehet, kitörni a karmikus visszahatások fogságából, és nem születni újra ezen a fizikai síkon.

".ugye hogy a világ csak káprázat, és túl lehet jutni a karmán. :)"

A világ ezek szerint csak attól függ hogy mikor káprázat, hogy honnan nézzük. Most, mikor megéljük a fizikai síkon a mindennapokat nem tűnik annak, de halálunk után ha tudatunkkal egy mentális síkon létezünk, akkor már a vászon mögé láthatunk.. Akkor rendelkezni fogunk a tudással, mert érzékeinket nem árnyékolja le sem a testünk, sem a fizikai világ.

Aki ezen a síkon rendelkezik ezzel a tudással, elmondhatja hogy megvilágosodott, és túllépett a karmán.

Digo.

"A világ ezek szerint csak attól függ hogy mikor káprázat, hogy honnan nézzük. Most, mikor megéljük a fizikai síkon a mindennapokat nem tűnik annak, de halálunk után ha tudatunkkal egy mentális síkon létezünk, akkor már a vászon mögé láthatunk.. Akkor rendelkezni fogunk a tudással, mert érzékeinket nem árnyékolja le sem a testünk, sem a fizikai világ.

Aki ezen a síkon rendelkezik ezzel a tudással, elmondhatja hogy megvilágosodott, és túllépett a karmán."

Na igen, de hiába veszel észre bármit halál után(márpedig mindenkinek le fog esni, hogy ugye van tovább), azzal nem vagy beljebb, mert ha jól sejtem a dolog fejlődésről szól, fejlődés által juthatunk túl a karmán, de ezen életeinkben kéne bizonyítani/fejlődni...viszont szerinted, hogyan kell fejlődni, vagyis mivel kapcsolatban? úgymond mi által juthatunk túl a karmán? S szerinted az emberek azzal, hogy magukat egy fizikai testnek tartják, hogyan lennének képesek fejlődni? ami alapban is korlátoz, már maga a megítélés, hiszen ekkor azt hisszük képtelenek vagyunk változtatni, mivel a testünkbe van kódolva a viselkedés, a testünktől függünk, mert benne vagyunk, vagy hogy mástól akár külön létünk van, vagy féltjük magunkat,(fizikai testünket), mert azt hisszük árthat nekünk bárki...ezek hatalmas blokkok...egy materiális nézettel, most itt a materiálisat úgy értem, hogy a tudathoz képest külsődleges világ. egyébként nem az elmém hozza konkrétan létre a világot, hanem az alapsémából jeleníti azt meg...tudod az a Tudatból.

Mit gondolsz? Mert azért szerintem nem olyan mindegy a kettő...nem is véletlenül van ebből kettő. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

LastOneLeft

Hogy hogyan és mivel kapcsolatban kell fejlődni?

Itt ugye az történik hogy élünk egy életet fizikai testünkkel, materiális gondolkodásunkkal, majd mikor "meghalunk" (a testünk) akkor döbbenünk rá hogy elpazaroltuk az időnket a világ anyagi részére, és nem fejlődtünk, mert csak ettünk, ittunk, dolgoztunk, pihentünk..

((A félreértés elkerülése miatt nehogy azt higgye valaki hogy ezeket teljesen felesleges dolgoknak gondolom, mert nagyon is szükségesek, nem élhetünk itt közép európában (ez nem tibet)a társadalom részeként máshogy, de ezek mellett ki lehet szakadni a mókuskerékből, és saját lelki fejlődésünkre is lehet figyelni, vagy legalább megpróbálni úgy élni.))

Szóval későn jövünk rá a dologra, és ráadásul mikor reinkarnálódunk akkor jön egy elme béli gát, és úgysem fogunk emlékezni előző életünk tapasztalataira, mindent kezdhetünk a nulláról csecsemőként.

Na, ez nem teljesen így működik..

Mert igaz, hogy ott a gát, és nem hagy minket emlékezni sok ezer előző életünk (konkrét) tapasztalataira, de jelen személyiségünket ezen előző életek (összesűrűsödött)behatásai alakítják.

Azaz ha én pl előző életemben szegény koldus voltam, és életem keserves szenvedésekkel telt, úgy a mostaniban együttérzést fogok érezni a hasonlóan keserű sorsú emberekkel szemben, noha konkrét emlékeim nincsenek arról hogy én is ezeket éltem meg. Mondhatjuk úgy is hogy ezek az érzések "tudatunk alól" jönnek, ez a mi személyiségünk része.

Így fejlődünk, élünk meg sorsokat, merítünk belőlük, alakítjuk személyiségünket, és tanulunk életről-életre. És mivel a karma törvénye igazságos, a jó karmák visszahatásai miatt meg fogjuk kapni a lehetőségét hogy valóban fejlődni tudjunk az úton.

"S szerinted az emberek azzal, hogy magukat egy fizikai testnek tartják, hogyan lennének képesek fejlődni?"

Azok az emberek is képesek fejlődni, de egy élet kevés ahhoz hogy kinyíljon a szemük. Valóban, aki megérti azt hogy ő nem csak a teste, pontosabban nem egyenlő a testével, az már megtett egy nagy lépést előre, de ehhez sok-sok tapasztaláson kell túl lennie. Ha valaki ezt megérti akkor könnyebben veszi az akadályokat, az általad írt blokkokat.

Hogy sokan azt gondolják, hogy a génjeikben van a személyiségük ez rendben van, csak tévednek. Elménk ereje hatalmas,és csapongó, de ott van az intelligenciánk, ami meg tudja zabolázni ezt az erőt. Minden emberben megvan erre a képesség, megvan bennünk a lehetőség hogy változtassunk világnézetünkön, gondolkodásunkon, egymáshoz való viszonyunkon.

"egyébként nem az elmém hozza konkrétan létre a világot, hanem az alapsémából jeleníti azt meg...tudod az a Tudatból."

Érthető, hiszen mi egyek vagyunk vele, Isteni szikrák ahogy mondani szokás. Így ez A TUDAT bennünk van, azaz mi vagyunk. Csak most a fizikai világ, és az emberi test korlátozott érzékei máshogy láttatják velünk a dolgot.

Digo.

No igen, ezekben a dolgokban egyetértek, miszerint a személyiségünket visszük tovább egy következő életre, így is nyer értelmet a dolog, de akkor ezek szerint a személyiségünket kéne fejleszteni, ugye, hogy teljes legyen, vagyis elérjük a totális önzetlenség érzetét. ez a fejlődés a karma miatt akaratlanul is folyik, ez tiszta sor. Viszont a materiális gondolkodást le lehet dobni akár ez élet alatt, és tudatossá lehet tenni a fejlődést...azt hiszem erre mondják a kereszténységben, hogy megtérünk, bár ott kicsit elferdítve van a kifejezés, és ugye Isten kegyelme által. Szóval én csupán arra akartam rávilágítani, hogy azt amit mondjuk Buddha vagy Jézus tanít itt és most meg lehet tenni, ha elfogadjuk a mentális elvet...Hiszen hiába esik le nekünk halál után, hogy elbaltáztunk jó pár évet, mi csupán annyit fogunk "mondani", hogy igen folytatni akarom a fejlődést, de sokat nem érek vele, hogy észrevettem...mivel halál után már késő, de nem a halál előtti utolsó pillanatban. Tehát ha valaki azonosult ezzel az elvvel, és ugye önmagát öröklétűvé és a tudattá tette, az jut túl a karmahatásokon, amiről Buddha és Jézus is beszélt...sőt én úgy veszem észre az Újszövetségből, hogy egyértelműen erre van fektetve a hangsúly, Buddháról meg ugye nem is beszélve, amikor a világot káprázatként mutatja be. :)

de mivel az emberek nem hisznek el magukról ilyen fantasztikumot, mert ateista oldalról egy véges létű testnek tartják magukat, vagy a reinkarnációt favorizálók is egy lelkecskének tartja magát, amit fog a karma mindig, és egy monoteista is úgy látja, hogy a testbe rakott lélek, amit Isten 1fújt" bele, tehát ezek miatt nem is gondolnak arra, hogy önmaguk minden felett állnak, hanem alárendelik magukat mindenféle dolognak...holott tisztán és érthetően ki lehet venni a régi tanításokból, hogy "Te vagy Az." Ateisták az anyagnak rendelik alá magukat, a lélekvándorlók a karmának, az egyistenhívők pedig Istennek, és attól várnak bármit is. A valóságban pedig pont ezt nem szabad megtenni, mert mindaddig amíg magad felé raksz valamit, addig korlátozod önmagad, és ha jól megértetted a mentális elvet, akkor kiszúrod, hogy minden olyan, amilyennek gondoljuk, hisszük és ezáltal csak akkor leszünk képesek továbblépni, ha elhisszük magunkról itt és most, hogy képesek vagyunk rá, mert mi vagyunk Az. Ezt pedig Józan Eszünkkel tehetjük, ami azonos körülbelül Istennel. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

LastOneLeft

Szép gondolatok, és egyet tudok érteni veled.

A baj szerintem azon túl, hogy a fizikai világ direkt úgy láttatja velünk a dolgokat, hogy azt higgyük mi a testünk vagyunk, az még hogy a társadalom (legalább is ez a nyugati, fogyasztói társadalom) úgy van kitalálva, hogy az emberek figyelmét elvonja a fontos kérdésekről, és sokan nem is gondolnak ezekre a dolgokra, csak "élnek a vak világba.." :)

Mintha ez is direkt arra lenne kitalálva, hogy azért ne legyen olyan könnyű dolgunk. Van néhány társadalom tudós, és fizikus akik szerint vicc az hogy még mindíg ilyen elavult társadalmi modellben élünk.

Hallottál már pl "Vénusz projekt"-ről?

Ez egy olyan jövőbeli társadalmat fest, melyben a pénz és a munka fogalma eltűnik, illetve átalakul. Az eddig ránkerőszakolt hierachikus szerepek feloldódnak, az életmód gyökereiben átalakul. Erről szól a Vénusz Projekt, mely alapjaiban tervezi újra a jelenlegi társadalmat.

Ez csak egy példa arra hogy igenis lehetne változtatni a dolgokon.

És mit szólnál ahhoz, hogy ezzel a mentális elvvel - mivel kideríthettük, hogy az emberek ezen tévedése okozza sunyin a jellembeli problémát, ami miatt így állnak egymáshoz az egyének, s azt is tudjuk, hogy minden az emberek jellemétől függ - lehetne kivitelezni a Vénusz projektet? Tulajdonképpen csak egyetlen döntés. S ha meghoztuk, akkor az erre épülő tanítást elsajátíthatjuk, és megkezdhetjük az igazi fejlődést. Szóval a konkrét baj ebben a dologban rejlik, mármint a szimpla materiális nézetben. S lehet akik egy Vénusz projektet kitaláltak, azok tudják a felelős lépéseket, de mégsem tudják megadni mögé a megfelelő magyarázatot, csak annyit, hogy úgy jobb lehet számunkra...de ez az embereknek kevés...s szerintem pont az önzésüket lehetne felhasználni arra, hogy továbbfejlődjenek, de ezt a trükköt most nem részletezném.

Az pedig, hogy direkt van így, hogy így láttassa velünk, hogy külsőleges és különálló, az csak a mi feltételezésünk, mivel mi alapban(anyagi sík megjelenése előtt) ugye az Egységben, úgymond istenben voltunk a teljes tökéletesség állapotában, és hogy egy kedves "ismerősöm" szavával éljek, amikor elkezdtünk tudomást szerezni a világról el kellett válasszuk magunkat a teljességtől, mert csak ez árán térhetünk oda vissza(kontraszt miatti tapasztalás)...szóval ami az egység állapotában bennünk volt boldogság, ahhoz kellett kreálni valamit ami nem az. ugyanígy azzal a tudattal, hogy mi csak a tudat vagyunk, hiszen Istenben ez így volt, és meg kellett kreálnunk magunknak, a másik oldalát a dolognak, hogy később felismerhessük a valót. :P

üdv

25/F

LastOne.Left

Van itt egy jó cikk a témában:

[link]