Jelent már meg kereszt valamilyen formában, ami különleges élményként megmaradt? Ha igen hogyan és hol vagy min történt?

Néhány éve történt a nyári napforduló napján. 2020-ban volt.

Drogfüggő voltam. Erre a herbál szemétre csavarodtam rá, de úgy rendesen. Évtizedes probléma volt nálam a drog. bő egy héttel a fizetés után már nem volt pénzem, teljesen kimerítettem a hitelkeretem és a dílertől is megkaptam az utolsó adagot hitelbe. Különéltem a nejemtől és a gyerekektől. Elszívtam az utolsó adag kábítószert, aztán olyan 20 perc múlva elmúlt a hatása. jött a kétségbeesés és elkezdődtek a jól ismert elvonási tünetek.

Akkor úgy elhatároztam, hogy megölöm magam. Volt is apámnak egy lőfegyvere, amihez könnyedén hozzáférhettem és elhatároztam, hogy megyek és , hát kész vége. Lekapcsolom a villanyt, mert még egyszer nem akarok elvonásban lenni. Nem akartam újra érezni, mert a szégyen lett volna a legdominálóbb. Szégyenemben akartam meghalni. Ahogy elkezdtem felállni, megláttam egy keresztény újságot. A címlapon ott volt a kereszt és egy mondat: "Érted ment keresztre, hogy te élhess!"

És abban a pillanatban ott volt. Térdre rogytam. Elkezdtem imádkozni Jézushoz, mint Istenhez. Eggyé tettem a szívemben Istennel és elfogadtam, hogy értem is ment a keresztre. Láttam lelki szemeim előtt, hogy ott van az Úr a kereszten és lát engem abban a pillanatban és pontosan tudja, hogy amiért aznap a kereszten volt az az egész cirkusz oda fog vezetni, hogy az én semmirekellő életemet is megmenti. És akkor éreztem. Éreztem valamiféle jelenlétet. Nem tudok másra gondolni, mint, hogy Ő volt ott velem. Aztán minden világos lett. Tudtam, hogy kegyelmet kaptam. Nehéz lesz, néha el is esek majd, de kegyelemből élhetek más áldozata árán, ingyen. Tudtam, világosan láttam, hogy mit kell tennem és mit nem kell megtennem. És ami a legfontosabb, abban a pillanatban tudtam, hogy nem vagyok egyedül és azóta tudom, hogy soha nem voltam egyedül, hiszen velem volt az Úr. Rendesen lepörgött előttem az életem és láttam az összefüggéseket.

nehéz volt, néha vissza estem, de még meg vagyok. Rendeződtek a dolgaim. És azóta boldog, boldogtalannak megvallom, hogy Jézus az Isten. Persze, mondják, írják, hogy ő Isten Fia. De én tudom, hogy Ő az Isten.

Évekig tartott, mire megértettem az egészet, hogy az idő neki nem olyan , mint nekünk. Ő előbb élt a világban, melyet csak utána teremtett meg olyanra, amilyen. Mindezt azért, hogy élhessek. Mindezt azért, hogy te élhess és mindenki, aki élt, élhessen.

Megértettem, hogy ő minket választott és így, a keresztel fizette meg az árát és nyert nekünk jutalmat. Nélküle én halott lennék. Ha nem teszi, amit tett, akkor meg sem születhettem volna.

Szavakba önteni azt, amit nekem jelentett az a felismerés, aligha lehetséges.

Ér írok még valamit. Így, hogy elkezdtem írni, pedig előszór nem akartam, ismét láttam lelki szemeim előtt az Urat a kereszten. Láttam, hogy ezért is volt a kereszten, hogy ezt a nem mindennapi találkozást így két évezred távolságából most én is átadhassam pár mondatommal neked, aki ezt olvasod.

Az Úr létezik, a Biblia pedig igaz. Csak néha érdemes Isten szemszögéből is vizsgálni a leírtakat, hogy meglássuk, hogy neki nagyon is lehetséges a lehetetlen. Mind találkozunk vele és látjuk majd őt. És mind ott leszünk, ahol Ő. Ott az időnek nincs jelentősége, mert egyszerre van a kezdet és a vég és minden, ami közötte van. Csak emberi elménk és tapasztalataink miatt ezt nehezen veszi be az agyunk. Az idő egy illúzió, mint egy szamárvezető. Olyan az idő, mint a vonalas füzet vonalai. Arra jó, hogy megtanuljunk egyenesen írni egy olyan lapra, amin nincsenek vonalak.

Az idő az ember testének szól, ami véges, de a lélek más. A lélek örök, az élet végtelen, de csak emberként tanulhatjuk meg az alapokat.

Meghalni pedig én sem sietek, inkább átadom, amit kaptam másnak is. Ezért volt a kereszten, hogy a kereszt és a bölcsessége terjedhessen, hogy mindenki megismerhesse az Istent, ha akarja.

Ez a csoda velem Letenyén történt az elhunyt nagymamám házában. Hiszem, hogy a mama is látta mindezt és boldog volt, hogy felismertem a kegyelem pillanatát, amit Jézusnak köszönhetek.

Tudom, hogy bolondságnak tűnik, amiket írtam, de az Istennek mégis csak úgy tetszett, hogy bolondságnak tűnő dolgok jelentsék az örömhírt, mint a feltámadás, ami amúgy mondhatni igaz.

De még ha bolondságokat írok is, legalább elmondhatom őszintén, hogy :

Hála Istennek és Jézusnak, jó régen nem kellett már kábítószereznem.