Láttad-e a Nosso lar (Otthonunk) c. filmet?

Lényegében a filmbeli túlvilágon úgy léteznek a lelkek, mint ahogy a földön az emberek élnek. Kérdem én: akkor minek inkarnálódjon a lelkem egy másik síkon, ha a különbség csupán annyi, hogy a földi lét szenvedéssel jár?

Erre páran azt szokták mondani, hogy "a lelki fejlődésért", aminek szerintem semmi értelme, mert a léleknek (ha létezik) a léte nem anyagi. A lélek nem képes megsérülni, nem fázik, nem éhes, nincs ronda, büdös, buta, alacsony, se okos, gazdag, stb... lélek.

A léleknek nem kell az anyagi világ problémáival megküzdenie, mert nem anyagi, ergo nem látom, hogy mi szüksége lenne az anyagi lét tapasztalataira. Mintha egy halat próbálnánk meg repülni tanítani. Minek?

Ez hatványozottan igaz számomra abban az esetben, ha a túlvilági lét amúgyis a fizikai "mása", csak kellemesebb.

Egy valós indokot tudnék elképzelni, mi értelme lenne így reinkarnálódni, és az az unaloműzés. Unod, hogy mindentudó, halhatatlan létező vagy, és bele akarsz kerülni egy ideig egy halandó lény bőrébe.

De amúgy nekem már maga az az alapgondolat is visszás, hogy a lélekre úgy gondolunk, mint egy személy, személyiség.

Szerintem, ha létezik a lélek, akkor az nem a személyiség. A személyiség szerintem nem más, mint az ego, ami ugyanannyira halandó, mint a fizikai test, és a fizikai test + külső behatások alakítják a mivoltát.

A lélek viszont, ha létezik, akkor halhatatlan, mert nem fizikai létező, és soha nem változik, mert tökéletes létező.

Köszönöm a kioktatást és a hozzászólásodba csempészett kis személyeskedést, de ha nem probléma pontosítanék pár dolgot.

A hozzászólásomban konkrétan semmilyen módon nem nyilvánítottam véleményt a karmáról, tehát nem látom, mire fel a kioktató stílus.

„Egyik eszköze a műnek a szimbólum.” És ennek mi a köze van a hozzászólásomhoz?

Ez a film nem egy Jézus utolsó megkísértése, ahol valóban vannak "mélyebb" szimbolikák, például amikor Jézus tökéletes kört rajzol egy darab kővel a sivatagi homokba.

A Nosso Lar-ban felvázolt elképzelés a túlvilágról nem éppen absztrakt szimbolikák összessége. Itt nem az történt, hogy egy transzcendens, absztrakt elképzelést így próbált a rendező vizuálisan átadni a nézőnek, hanem Chico Xavier konkrét elmesélései alapján bemutattak egy művet arról, hogy Chico Xavier önjelölt médium szerint milyen a túlvilág. Konkrétan könyvet írt Nosso Lar-ról, egy szellemi városról, ahol a lelkek tanulhatnak, dolgozhatnak és felkészülhetnek következő életükre. Ez nem szimbolika mint ahogyan André Luiz történet szála se az.

Én meg pont erre a "profán" elképzelésre írtam azt, hogy szerintem gyerekes vágyálom (bugyutaság), amit leginkább az ego elvesztésének a félelme tart fenn (szerintem).

Simán el tudom képzelni a karma és a reinkarnáció elméletét, én nem ezeket kérdőjeleztem meg hanem a szellemi világ elképzelésének a mázát a tetején. Ami kicsit se absztrakt.

Továbbá, mint írtam, sikerült a művet élvezni, és maga az elképzelés szerintem is szép. De a Mikulás és a Százholdas Pagony elképzelése is szép, ettől még nem fogok sem Micimackó, sem a Mikulás létezésében hinni. Ettől függetlenül át tud jönni a szeretet, a barátság stb. fontossága az adott műből.

Nem bántottál. Azért írtam, mert a válaszodból egyértelmű volt, hogy vagy te értettél félre valamit az első hozzászólásomból, vagy én nem fogalmaztam elég pontosan (lényegtelen, melyik).

Igazából ennél a műnél (az én második hozzászólásomat tekintve) lényegtelen, hogy vannak-e túlegyszerűsített részek, mert tudtommal az alapkoncepció Chico Xavier szerint valóban az, hogy van egy hely a túlvilágon, ahol a következő reinkarnálódásod előtt "élsz" (inkább létezel), tanulsz, dolgozol stb. Lényegtelen, hogy ezt milyen módszerekkel mutatja be a film, mert az alapkoncepció már önmagában "profán".

Itt a túlvilágábrázolásban nincs semmi absztrakt, és a szerző is teljesen egyértelműen nem szimbólumokat vagy "talánokat" lebegtet be, hanem "állításokat közöl". Lényegében beavatja a nézőt abba hogy Chico Xavier szerint hogyan működik a transzcendens, mi történik a halál után, mi az élet értelme stb.

A Jákob lajtorjája sokkal inkább egy olyan film, ahol nem szó szerint kell venni a túlvilág ábrázolását. Sőt, azt is a néző döntésére hagyják, hogy valóban túlvilágról volt-e szó, mert nem egy szájbarágós mű és nem állítja azt a film hogy ismeri a transzcendens titkait.