Van olyan, hogy az ember megérzi a halálát?

Apád meghalt abban, amiről te sem szoksz le, inkább félsz, hogy belehalsz. Ez nem jóslás, hanem bűntudatból fakadó szorongás, ami persze, hogy beteljesíti önmagát, ha kitartóan gyakorlod.

Mintha minden nap tortákat ennél, miközben végigasszisztáltad volna, hogy melletted már levágják egy cukorbeteg lábát... De csak eszed tovább a tortát és közben rosszul vagy egésztől.

Lehet, hogy úgy érzed, megérdemled, és talán bünteted magad, hogy nem voltál apád jó gyereke, vagy szeretnél ezzel közösséget vállalsz apáddal, mert másban nem volt vagy mert annyira szeretted, vagy valaki sokat mondta neked, hogy pont olyan vagy, mint ő...

Ez a 16 év is biztos valami pszichés elvárás volt benned magad felé, amit kaptál valahonnan. Az álmok mindig az ember pszichéjéből táplálkoznak.

Egyébként önmagában a szorongás is megbetegít. Aztán ha már van egy betegségtudata az embernek, attól ugye szoronghat. Tehát ördögi kör, amiből nehéz kijönni.

A gyerekek nagyon sokszor át akarják venni a szüleik vagy akár nagyszüleik örökségét, megfelelni az akár ki sem mondott elvárásoknak, félni attól, ami velük meg sem történt, vágyni arra, amire nem is ők vágynak.

Amíg az ilyesmiket nem tudatosítod, hogy mit miért csinálsz, érzel, addig van hatalma feletted. És addig ilyen ködös sorsszerűségként jelenik meg az életedben. Míg ha racionalizálod, kimondod a félelmeid, mintegy kívülről megláthatod, mi az, ami felesleges "hülyeség", rossz minta - akkor szépen idővel le lehet építeni ezeket az automatizmusokat és felszabadultan élni. A saját életedért felelősséget vállalva.

Ha a szüleid nem szerettek vagy nem jól, akkor meg kell tanulnod a saját szülőd lenni és szeretni magadat. Esetedben szeretetből rászólni magadra, hogy ne tedd tönkre magad, azaz önuralmat gyakorolni, és a cigizés és az önsajnálatban dagonyázás kimagyarázása helyett tudatosan valami jó testi és lelki táplálékot adni magadnak. Leválni arról, ami káros és rászokni olyan dolgokra, amik igazi örömet, fejlődést, önmagad számára büszkeséget adnak (nem elérhetetlen célokra gondolok, amiket másoktól irigyelsz). Tipikusan jók szorongás ellen a sportok, művészet vagy bármi alkotás, új dolgok tanulása, új szokások kialakítása, mások segítése, olyan tartalmak fogyasztása (filmek, könyvek, előadások), amik építenek és ha közösséget tudsz találni másokkal.

Nem egy egyszerű dolog ez megint. A Germán gyógytudományban a tüdőrák halálfélelemből következik. Van ismerősöm aki 10éve tette le, most 74éves. Napi két doboz ment és az unokáját futva tolja a szőlőbe dombnak fel. Volt aki napi 5-6 szálat szívott és a szombathelyi kórházban négyen voltak egy szobában, a másik három soha nem szívta. Egy barátom anyukája szinfóniát szívott 1-1,5 doboz. Ő beteg lett de azt mondta a doki nem a cigaretta. Viszont van olyan csajszi akinek az anyukája melldaganattal ment el, a csaj állandóan szorongott hogy örökölhette, állandóan mammográfiára vizsgálatokra járt és 30évesen lett is neki. A gondolataidra próbálj vigyázni! Dédnagyapám rágta a bagót,pipázott cigizett. Apám azt mondta gyerekkorában ha bement hozzá nem lehetett látni a füsttől. 92évesen halt meg végelgyengülésben, egy foga hiányzott. Nagyapám munkást szívott, 78 éves volt mikor meghalt, volt egy combnyaktörése, a kórházban szövődmények mint felfekvés, azt hiszem tüdőgyulladás vitte el. Apám is szívja, 70 éves és dolgozik is. Viszont anyai nagyapám 53 évesen tüdődaganat, soha nem dohányzott.

Persze hogy nem jó, én is szívom és gondolkodtam hogy hamarosan leteszem, már csak azért is mert napi 2240Ft-t eleregetek a levegőbe, és semmi de semmi értelme. Tavaly egy tüdőgyógyász férjével beszélgettem egész véletlenszerüen. Ez volt a téma hogy milyen sok van aki nem szívja és beteg lesz. Azt mondta neki ne mondjak semmit mert a felesége xy kórházba tüdőgyógyász. Válassz ki egy napot, akár 1 hónap múlva és azon a napon tedd le, addig lelkiekben készícsd magad hogy milyen jó lesz, mennyi pénzed megmarad, nincs pánik hogy elfogy a cigid, rablánc stb. Én is rajta vagyok. Aki nem dohányos nem érti meg miért nehéz letenni, de az agyunkat kell meggyőzni hogy hülyeség, mert ő azt hiszi hogy szüksége van rá mert hozzászoktattuk.

3#

A mellráknak semmi köze a gondolataihoz. Sajnos ezek mind örökölhetőek. Ha egy családban anyukának mellrákja van, akkor 90%-h a lányának is lesz, csak annyival "szerencsésebb" hogy időben kezeltetni tudja.