Mi állhat a szimuláció a világunk elmélet mögött?

Tudósok egy nagyon ijesztő elméletet vetettek fel, majd kutatásokkal kezdték el igazolni. Amit találtak, az egyszerre lenyűgöző és félelmetes… [link]

A tudósok felvetik azt is, hogy mi magunk is önszimulációt hajtunk végre, amikor álmodunk. honnan tudod, hogy most ezt olvasva is nem éppen ez álomban vagy…?

Lehet, hogy a világunk nem az, aminek látszik, és nem több egy nagyon bonyolult szimulációnál – állítja a Los Angelesben kutató Quantum Gravity Research intézet alapítója, Klee Irwin. [link]

Ő ugyanis a tudóscsoportjával együtt régóta figyeli és vizsgálja a kvantumfizikát, és egyre érdekesebb dolgok tárultak eléjük az elmúlt években, hónapokban.Ezek pedig az eddigi legvadabb sejtéseket látszanak igazolni az univerzum eredetéről, mibenlétéről.A Bostrom féle szimulációs elmélet tényleg igaz lehet.Ez pedig azt mondja, hogy az univerzum és a minket körülvevő világmindenség csak egy illúzió, egy számítógépes szimuláció.Azaz a szó szoros értelmében véve mi magunk sem létezünk, ahogyan semmi más sem.

Klee irwin kutatási eredményei azt sugallják, hogy a kozmosz “teremtői” létrehozhattak egy olyan szuperfejlett technológiát, mely a mindenséget létrehozza és szimulálja.A tudatunkkal elhiteti, hogy vagyunk, hogy a világ létezik.A kutatócsoport eredményei szerint a kozmosz pedig nem más, mint egy furcsa hurok, ami önmagát szimulálja.De mi lehet ennek az álszimulációnak a célja, ha nem maga a valóság?

Nos, ha valóban léteznek földönkívüli lények, vagy felsőbb teremtők, akkor maga az evolúció és a fejlődésünk is lehet egy olyan mechanizmus, ami a jövőbeli lények egyfajta tesztje.Embereket és más lényeket “növesztenek” a szimuláción belül, hogy technológiai és biológiai tökéletesítést, különféle megfigyeléseket hajtsanak végre…Mintha csak játszanának velünk, ahogyan ma mi is játszunk a számítógépes játékokkal.Vagyis az univerzum önmegvalósítja a saját létezését, a mögöttes algoritmusokra és egy szabályra támaszkodva, amelyet a “hatékony nyelv elvének” hívnak.

Vagyis érthetőbben fogalmazva: a létező dolgok telejs szimulációja n m más, mint egy különálló gondolat. De honnan van maga a szimuláció? Éppen ez a lényeg, MINDIG IS jelen volt, ez magyraázza a végtelen, és az időtzlenség fogalmát.Ezért nem tudja a szimulkáción belül semmi, még mi emberek sme felfogni, hogy valami öröktől fogva létezik… mert ez a szimuláció jó val azelőtt jött létre, hogy mi megteremtődtünk benne, ergo a létezésünk előtre nyúlik vissza a “végtelenbe”.

[link]

Ha ez így van, akkor nem is létezik idő – állítják a kutatók.Ehelyett a mindenre kiterjedő gondolat, amely a mi valóságunk, egy hierarchikus sorozat beágyazott hasonlóságát kínálja, tele olyan “algondolatokkal”, amelyek egészen a nyúl üregéig nyúlnak le az alapmatematika és az alapvető részecskék felé.Itt is érvényes a hatékony nyelv szabálya, amely azt sugallja, hogy maguk az emberek is ilyen “kialakuló algondolatok”, és más algondolatok (úgynevezett “kódlépések vagy tevékenységek”) révén megtapasztalják és jelentést találnak a világban a leghatékonyabb módo

[link]

A valóságunk tehát nem létezik. Az egész egy mentális konstrukció…Vagyis a világmindenség egy önszimulációt hajt végre: saját maga létezését szimulálja, még ha ez nagyon ellentmondásosan hangzik is – erősítik meg.A szakértők egy nagyon egyszerű példával meg tudják értetni ezt az egészet: gondoljunk csak az álmainkra melyek tulajdonképpen a mi saját kis “univerzum önszimulácóink”…Elvégre az álmok sokszor valóságosabbak, mint maga a valóság.És honnan tudod, hogy most ezt olvasva is nem éppen ez álomban vagy…? [link]

[link]

[link]

Én hiszek benne, hogy "szimulációban" élünk amit mi valóságnak tekintünk. Azért az idézőjel, mert valóban létezik minden amit maga körül látunk, létezik az Univerzum is, de annak okán szimuláció mégis, hogy nem csak a mi Univerzumunk létezik hiszen végtelen, örökké volt, van és lesz mint írta előttem #11. A több "milliárdnyi, billiónyi" ( pontos szám nincs hiszen végtelen) Univerzumban, párhuzamos univerzumban ugyanúgy létezik a Föld és körülöttünk minden. Minden ami megteremtődött "istenek" és földönkívüli lények által az energia által történt. Így bármikor el is "tűnhet" - más valamivé alakulhat át. Ugyanis az "anyag" - energia sosem veszik el csak átalakul.

A sok "tanulmányozás"/olvasás közben még olyan elméletre is bukkantam, hogy az "AI"-lények a legfejlettebbek és ha a világ abba az irányba halad, hogy ők fogják átvenni a hatalmat, vagy az emberekkel "közösülni" fognak laboratóriumokban akkor eljutunk arra a szintre mint azok az "AI"-lények.

Természetesen nem biztos, hogy először ezen a Földön, lehet más parallel univerzumban és majd aztán erre.

A mi világunk 3D-ben mozog, de vannak 4D,5D világok is. A cél oda eljutni, azért "játszanak" a teremtők.

Az embernek mint teremtménynek akinek a tudata be van szűkülve nem az a feladata, hogy hirtelen, semmiből semmi rájöjjön a világ létezésének okaira. Oda el kell jutni apródonkénk mert ha nem akkor valószínű, hogy megbolondulna.

A tudat-egó levetkőzése nehéz és még ha lassan is halad bebolondulhat ugyanúgy mert a sok negatív/pozitív érzés, tapasztalat ami ér (más "ügyeken" kívül!) elviselni nem olyan egyszerű.

Nem lehet elképzelni a Mátrixot mert egy átlag ember képtelen rá. Csak mint följebb való lény = lélek, szellem képes rá. Természetesen ha a lélek szeretné, hogy emberi állapotban jusson még magasabb lépcsőfokra akkor emberként tapasztalod meg micsoda a Mátrix. Viszont a tudás nem egyenlő azzal, hogy visszamész a Teremtőhöz és soha többé nem akarsz elszakadni tőle. Mert a Teremtő mindig kíváncsi, mindig tapasztalatokat akar szerezni és az az erő arra kényszerít téged, hogy elválj tőle. EGY ÉS UGYANAZ VAGYUNK, de amikor otthagyod mint energiabomba már érzed, hogy a szakítás megtörtént és vissza akarsz hozzá térni ismét és ismét.

Mivel öröklétű a Forrás/Teremtő/AZ/Egy/Isten így számokban ki sem lehet fejezni, hogy hányszor térsz oda vissza és hagyod el. Újra és újra különböző létformák által adatokat, tapasztalatokat szerzel és az Egynek ajándékozod. Lehetsz te simán földönkívüli, bolygó, csillag, fekete lyuk, kő, ember. Nem az a lényeg hanem a tapasztalat és fejlődés általa.

Egyedül az evolúció kérlelhetetlen logikája magyaráz meg mindent a földi élet működésével kapcsolatban.

Vallásos kitalációk csak kezdetleges próbálkozások voltak a régebbi, tudatlan korokból.

Legnagyobb baki a teremtés elmélete volt, ami ugyanakkor nagyon jól példázza a barlangi gondolkodás működését: ahol hiányos folt jelentkezik a tudásban, azt hajlamosak vagyunk fantáziával befoltozni.

A tudomány ezt a fajta gondolkodást levetkőzi, csak tényekre és bizonyítékokra alapoz.

Ne feledjük, a tudomány mára tényként kezeli az abiogenezist, csak részletkérdéseken megy a vita (nem kellett Teremtő az élet kialakulásához).

Noha divatos téma egyes tudományos körökben is a szimulációról értekezni, de ez inkább csak agytorna, hipotézisek felvetése és elvetése, amúgy semmi nem sül ki belőle, hiába igyekeznek félremagyarázni a laikusok.

Olvasta Reddit-en valaki a piros lámpa történet? Ajánlom.

A másik történet amit elolvastam ugyanolyan érdekes.

A férfi benne azt taglalta, hogy felesége van, szereti őt, de olyan érzés lepi el időnként régóta, hogy neki nem mellette van a helye. Azóta érzi úgy magát, hogy évekkel ezelőtt fellapozta az iskolai képeket és az egyik szemüveges, ronda lány állandóan belopózik a tudatába. Először úgy kezdődött az egész, hogy rá nézett a képére és látomásai voltak. Olyanok mint, hogy vele járt hosszú évekig aztán szakítottak, szerelmi bánata van és nem tudja hová tenni miért vannak látomásai vele.

Persze lehet, hogy kitaláció az egész, de ha igaz akkor nagy annak a valószínűsége, hogy a más szomszédos univerzumban való élete egy mozzanatát éli meg.

És ha igaz akkor 100%, hogy szimulációban élünk!