Hisztek a szerencse befolyásolásában?Illetve milyen babonáitok vannak amivel próbáljátok elkerülni a balszerencsét?

A balszerencsét nem próbálom elkerülni, mert nem hiszek benne. De a "szerencsét" néha befolyásolom. Olyan szimbólumokat használok, amiket általában a szerencsével kötnek össze. Például négylevelű lóherét. Tudom, hogy önmagában nem hoz szerencsét, de a tudatalatti ezzel a fogalommal kapcsolja össze. Ha szándékosan használom ezt a szimbólumot, akkor ezt a tudatalatti bevésődést megerősítem, és felébresztem. Ettől a tudatalatti előidézi azt a pszichés állapotot, amit szerencsésnek érzel. A szerencse tudatállapot kérdése. Bármekkora jó történik is valakivel, ha nagyon negatív a pszichés állapota, nem fogja szerencsének érezni, viszont a legkisebb nehézségből is óriási balszerencsét csinál. Ez ugye az önsorsrontó embereknél jól látszik. Ennek az ellenkezője, amikor szerencséssé igyekszel válni. Végeredményben növekednek az esélyeid a jó dolgok bekövetkeztére, amiknek a bekövetkezte legalább kis részben tőled is függ. Nem teszi őket biztossá, de nagyobb az esélyük. Ha pedig bekövetkeznek, jobban átéled a "szerencse" érzetét.

Ha pozitív akarsz lenni, már az is egy negatív dolog.

3 na ez új 😂😂😂😂

Na most gondolj bele abba, hogy aki ilyen görcsösen pozitív akar lenni, az nem egy negatív dolog? Nem jobb lenne először az elfogadása és elengedése a negatív részeimnek? Merr szerintem igen.

Inkább az, hogy aki pozitív akar lenni, az valószínűleg alapvetően a negatív spektrum felé hajlik. Pesszimizmus, szenvedésre való hajlam, és társai. Amivel kísérletezik, azaz a pozitív gondolkodás, idegen a tudata, és a tudattalanja számára is. A másik nagy hiba, hogy többnyire a jövőbe vetítik ki ezeket a pozitív gondolati próbálkozásokat. Nem azt figyelik, hogy most mi történik, és igyekeznek figyelni a legapróbb jelenlévő pozitív dologra is, hanem "majd jobb lesz", és "ez biztosan sikerülni fog" típusú gondolatokkal foglalják le magukat. Ettől viszont az alap gondolkodási minta nem változik, csak csalódásokat halmoznak. Csak azoknak az embereknek nincs semmi pozitív az életében, akik nincsenek tudatuknál. Még a legszörnyűbb sorsú emberek életében is vannak apró pozitív pillanatok. És azárt igazán végletesen tragikus sorsa keveseknek van. Ha az apró pozitívumokra helyezik a hangsúlyt a negatívumok helyett, akkor javul az életminőség, még ha csak lassan, és apránként is. A harmadik hiba ez. Gyors, és nagy változásokat akarnak. Az elme nem tud gyorsan változni. A tudatalatti mégkevésbé. Kivált, ha berögződésekről van szó. A legrosszabb hiba pedig az, hogy ragaszkodnak a negatív berögződéseikhez. Mert nem igazság, hogy az ő életük ilyen, vagy mert figyelnek rájuk, amikor szenvednek. Szenvednek tőle, mégis ragaszkodnak hozzá. És ezek az okok csak azok, amik nekem így kapásból eszembe jutottak. Biztos van még bőven.