Álomalakok miert nem foglalkoznak velem?

Miért?

Mert ilyen az álom, amelyet az agy képez. Valós, megtörtént, látott, hallott elemekből építi fel, de nem azért, hogy szórakoztasson, vagy valami történetbe helyezzen.

Napjainkban lassan körvonalazódik, hogy mi is lehet az álom funkciója, amelyről még S. Freud (kb. 100 évvel ezelőtt) azt gondolta, hogy vágyteljesülés. Noha az álommechanizmus elemeit (sűrítés, eltolás, stb.), amelyeket ő fedezett fel, még ma is elfogadjuk, de inkább úgy véljük, hogy az egész folyamat nem más, mint egyes traumatikus élmények kínzó utóhatásainak lényegtelenítése. Ezt az EMDR terápia felfedezése kapcsán gyanítják, ahol egy megtörtént, és állandóan zavaróan feltörő traumatikus emléket igyekeznek lényegtelenné tenni. Ebben a technikában (amelyet a Veronai eset után is használtak szülőkön, hozzátartozókon) át kell élni a traumát, s közben egy állandóan mozgó fénypontot is követni kell.

Az álomban ugyanez történik. Van egy érzelmi töltet az egész alatt, miközben egy attól független történest követ a szem, s tudnivaló, hogy álomban csak a szemünk tud valóságosan mozogni.

Nem ritka az olyan álom, melyben olyan helyzet alakul ki, hogy szégyelljük magunkat (pl. meztelenek vagyunk), és körülöttünk megjelennek alakok, bár ránk sem hederítve, és valamit csinálnak mellettünk. Ilyenkor ez a valóságban valamikor megtörtént kínzó élmény hatása lesz lényegtelenné alakítva érzelmi oldalról. Az agy álommunka mechanizmusa pedig biztosítja azt, hogy ne ismerjük fel a konkrét eseményt, ami megtörtént.