Volt aki a vallás helyett a spirituális utat választotta vagy fordítva?

Mindenki, aki eddig bevégezte ezt a dimenziót. ..., majdnem.

Ma élők közül is rengetegen.

Én igen, úgy 16 évesen kerültem kapcsolatba a dologgal, teljesen beszippantott. Láttam aurát, emlékeztem korábbi életemre (földönkívüliként éltem), gyógyító képességem volt.

Aztán ~30 évesen elkezdett összeállni a kép, a sok kilógó lóláb, a sok nem stimmelő részlet, amit addig figyelmen kívül hagytam, és elkezdtem visszaellenőrizni mindent. Ebben a pillanatban, amint visszateszteltem a dolgokat, minden megbukott. Kiderült, hogy az egész csak baromság, hogy az auralátás csak túlfejlesztett vizuális agyi készség (aurája volt a gáztűzhely rózsájának is, ami csak egy vasdarab), a földönkívüli előzőéletbeli emlékek csak a bullyingolt gyerekkorom érzelmi és önbecsülési menedéke volt, a gyógyítás pedig közös megerősítési torzítás gyógyító és beteg között, egyben egy önbecsülési boost.

Persze nagyon hiányzik az a látásmód; az életem sokkal gazdagabb volt, a világ sokkal érdekesebb, és az életen túli kozmikus kontextus álbizonyossága felemelő, de épp ebben rejlik a csapda, az önmegtévesztés: mert ez csak egy modern formája a korábban a történelmi vallások által szolgáltatott szorongáscsökkentésnek és kognitív-morális kondicionálásnak.

Meg kellett tanulni együttélni azzal, hogy lófax sem vagyok, csak annyi, amit valójában tettem és teszek másokért (kukázva az említett "közösen képzelt" részeket), és hogy a halál után nem vár semmi, csak a neurális megszűnés nyújtotta teljes felejtés kegyelme (előtte némi neurális tűzijátékkal; halálközeli élmények), és hogy nincs gondviselés. Élhetsz bármilyen életet, lehetsz bármilyen jó ember, a nyomor vagy a súlyos betegség, vagy bármilyen krízis bármikor beüthet, és csak egy nagyon korlátozott befolyásod van némi megelőzésre, és épp ezért kell hálásnak lenned mindenért és mindenkiért, amid és akid van és lehet, az egészségért, a békéért, a civilizáció nyújtotta kényelemért és a vívmányaiért, mely utóbbi csak erre a korra jellemző.

Sajnos pont rossz konzekvenciákat vontál le, de ez is megesik.

Legközelebb talán kicsit szerencsésebben alakul.

Úgy látom valamiben hisz:

"a halál után nem vár semmi, csak a neurális megszűnés nyújtotta teljes felejtés kegyelme"

Marad is ez a kegyelem?

23-as (vagyok): Miért kellene bármiről is (ami megismerhető) hitet építenem? Ismeretet nem lehet?

A számítógép/telefon, amin pötyögsz, hiten vagy ismereten alapulóan épült fel?

A fogorvos, aki segít, hogy ne rohadjon szét a fogad, hit vagy ismeret alapján dolgozik? Úgy láttad, hogy a munkája során abbéli hitére koncentrál, hogy a fogad már jó is, vagy inkább kapcsolatba lép a valósággal az ismeretei alapján, és megjavítja a fogadat?

Ez viszonylag egyszerű, egyébként ismeretelméletnek vagy episztemológiának hívják, annak is az alapjai (megint a tudomány a hittel szemben): A dolgok vannak vagy nincsenek, és olyanok, amilyenek. Függetlenül tőlünk. (Nem, a kétrés-kísérletet következetesen rosszul értelmezik az ezoterikusok, ez már tipikus.)

ÉS a dolgok egyike egy neurális hálózat (én, te, akárki – ez legalább nem független önmagától), amely percepcióvá alakítja a bemeneti jeleit, az érzékleteit.

Ennek a percepciónak pedig van egy ún. valóságkoherenciája, tehát hogy mennyire jól képezte le a valóságot az érzékszervek segítségével. Az emberi elme nem jó ebben, csak ha megfelelő módszertant alkalmaz, de van reménye, szemben az állati elmékkel, amelyeknél a valóságkoherencia kérdése eleve halálra van ítélve.

Na, a hit a magasról tojik erre a valóságkoherenciára. Odaképzel valamit, ami kulturálisan vagy önérzetileg kellemes, elfogadja, osztjóvan.

Tehát mégegyszer: Miért kellene bármiről is (ami megismerhető) hitet építenem? Mert úgy jobb a közérzetem? Ez milyen szánalmas már!

26-osnak: Ez egy lehetőség, akkor, ha csak úgy ad hoc változtattam a véleményemen, nem pedig módszeresen építettem ki a kapcsolatot a valósággal, és ha az a módszer nem azonos azzal, ahogyan a telefonodat/számítógépedet, amin ezt olvasod és gépelsz, kifejlesztették.

Egyszerűen csak fel kell nőni. Nincs Mikulás, ennyi. Nem dőlt össze a világ. :) Persze van, aki nem képes rá, ez nyilvánvaló. Van, aki nem tudja elviselni, hogy nincs mankó.