Szerintetek élnek köztünk most igy 2023-ban vámpírok?

Ez egy rendkívül érdekes kérdés, és bár sokan könnyen legyintenek az ilyesmire, én személy szerint úgy hiszem, hogy igen, vámpírok élnek köztünk, csak nem feltétlenül úgy, ahogyan a filmekben vagy könyvekben látjuk őket.

Először is, két évvel ezelőtt egy ezoterikus könyvesboltban találkoztam egy sötét, rejtélyes alakkal. Megállás nélkül könyveket lapozgatott a természetfeletti lényekről és az életelixírről. Amikor megpróbáltam vele beszélgetni, kicsit furán viselkedett, mintha nem figyelt volna rám teljesen. Ráadásul, amikor kimentünk a boltból, feltűnően kerülte a napsütést. Persze, lehetséges, hogy csak egy furcsa fickó volt, de ki tudja?

De, hogy ne csak egy személyes történetet hozzak fel: az ókori mitológiákban és a legendákban számos utalás van vámpírszerű lényekre. Miért lennének ezek a történetek, ha nem lenne bennük valami igazság?

Persze, nem hiszem, hogy a vámpírok a mai világban csak vérrel táplálkoznak. Talán vannak olyanok, akik érzelmi energiákkal táplálkoznak, amiket az emberektől vesznek el. Sokan közülünk éreztünk már úgy, hogy valaki elvette az energiánkat, nemde?

Én kétszer láttam életemben olyan személyt, akiről azt gondoltam vagy éreztem, hogy nem ember és talán vámpír. Persze lehet tévedek, de azért leírom.

Az egyik a vonaton történt és egy férfi volt olyan ruhában, ami nem illett az akkori időjáráshoz és ezért tűnt fel. Eléggé meleg volt és mindenki lengén öltözött, ő viszont fekete nagykabátban volt, kalapban, kesztyűvel és napszemüveggel. Teljesen elfedte magát a napfénytől. Viszont hamarabb szállt le a vonatról tőlem és ezért nem tudtam megfigyelni jobban.

Hasonló férfit később az álmomban is láttam egy földalatti katakombában, de ott megtámadott, nagyon erős volt a szorítása és megharapta vámpírokhoz hasonlóan a nyakam. Az még érdekes volt az álmomban, hogy először megpróbálta előadni nekem, hogy ember, barátságos volt és megvárta, amíg hátat fordítok neki.

A másik egy lány volt és őt este láttam a villamoson. Igazából megint az tűnt fel, hogy nem az időjárásnak megfelelően van öltözve, de itt pont fordítva volt. Eléggé hideg volt már (késő ősz vagy tél lehetett) és teljesen ki volt vetkőzve. Talán mert többet láttam belőle vagy mert megszólalt bennem valami vészharang, azt éreztem vele kapcsolatban, hogy nem ember és valami más, ami vadászik éppen. Na ő ugyanott szállt le, ahol én, de akkor annyira megijedtem, hogy gyors lépésekben siettem haza, meg szerencsére nagy volt a tömeg. Neki sem a megjelenése, sem a kisugárzása nem tűnt emberinek (persze lehet azért, mert jobban meg tudtam figyelni).

Mindenesetre mindkét esetben valami odavonzotta a tekintetemet és mindkét esetben ha jól emlékszem később csak, tehát az elején nem is regisztráltam, hogy ők velem utaznak együtt hosszú percekig vagy órákig (a pasi esetében), mintha valahogy hipnotizálták volna a környezetüket. De lehet csak én voltam túl bamba, hogy későn tűntek fel.

De persze az is lehet, hogy normál emberek voltak. Passz. A saját életében mindenki megbízhatatlan narrátor.