Miért van ez a manifesztálásnál?

Tehát manifesztálom pl. azt hogy legyenek barátaim. Persze másnap semmi se változik.

Mondjuk ha közben a szobadban vagy, akkor hogy változzon bármi? :D

Amúgy definiáld a barát fogalmát.

Nincs ilyen. Az emberek “barátokat” kizárólag onzosegbol tartanak hogy legyen kitől segítséget kérni, elmenni bulizni, kávézni stb….

Az összes ilyen kapcsolat felszínes, nincs mögötte érték.

Ha van pl testvéred, nem is kell barát

És ezt úgy mondom hogy sokáig én is vágytam társaságra mert nem volt, de nekem az tényleg azért kellett volna hogy legyen kivel menni valahova.

Vannak ilyen emberek.

Gyerekkorom óta mindig úgy alakult hogy egyedül voltam. 12 évig az iskolai szüneteket egyedül töltöttem.

Pedig egy ideig voltak az osztályból “barátaim” de pont ők kezdtek aztán bántalmazni. Azóta már tudom hogy azért mert áldozat szerepbe születtem.

Felnőttként nem volt kit felhívni hogy jöjjön el velem a Margit szigetre. Ez is sors függő.

Én azt hogy egy embernek szerveznek bulit a szulinapjara tátott szájjal nézem hogy ez hogy lehet.

De mivel pl szulomet is úgy átverte “barát” pénzzel is hogy nem is bízom meg senkiben.

Ahogy mondtam ez sors függő hogy vannak e “barátaid”

Illetve még azt hozzátenném hogy tőlem is megkérdezte a pszicho doki hogy miért nincs egy barátom sem. Sőt az anyám is megkérdezte. És nem tudtam rá a választ.

Ha nagyon elgondolkodom részben van rá magyarázat, de konkrét indokot nem tudnék mondani.

Ezért is hiszen hogy ez sors függő