Kisgyerekek látják a lelkeket?

Egy távolabbi rokon temetésén az unokatesóm kislányát elvittem sétálni, mert nagyon nyűglődött. Három éves körül lehetett. Rámutatott egy sírra és azt mondta, néni. Nem tulajdonítottam neki túl sokat, láthatott valakit akár tevékenykedni a sorok között. Mentünk tovább, rámutatott egy másik sírra és azt mondta, baba. Odanéztem, és egy pár hónapos korában kislány sírja volt. Hátborzongató élmény volt.

A keresztlányom meg két éves volt, mikor az apukánk meghalt. Egyszer a szobájában molyolt, majd kiszaladt és húzott befelé a szobájába engem meg az anyukáját. Mutogatott az ablakra, hogy papi, papi, papi! Senki sem volt otthon, a szoba ablaka az üres udvarra nézett.

Személy szerint nem zárom ki azt sem, hogy láttak valamit, de azt sem, hogy ezek mind véletlenek.

Nem minden gyerek, és nem minden szellemet. Ez a helyzet még egész érthető lenne, ha a történet igaz, mert rögtön a halál után történt.

Ritkán mondok nyíltan ellent más kommentelőknek, de a 4. tanácsát nagyon nem javasolnám. Nem szabad egy gyerekre olyasmit bízni, hogy egy szellemet igyekezzen meggyőzni. A felnőtt nem tudja, pontosan mit lát a gyerek, és a gyerek könnyen veszélybe kerülhet, ha olyasmit szólít meg, amit nem lenne szabad.

Megeshet.

Amúgy szellem, nem lélek.