Hogyan tudnék újra feltöltődni energiával, ha eddig ezt az erdei meditációim alkalmaival tettem meg? Ha valami, valakik leszívják az energiámat, az ellen hogyan tudok védekezni?

Üdv! Most városban vagyok, Alföld, és itt nincsenek erdők. Elindult egy tanfolyam, amire beiratkoztam, csütörtök óta járok, és konkrétan hulla vagyok. Anno iskolás koromban sokat szorongtam, sok atrocitás ért.

Ezt csütörtökön tudtam kezelni, vagy legalábbis úgy tűnt. Aznap este nagyon feszült voltam és kötekedős. Pénteken rendben voltam. Hétfőn beszóltak a csoporttársaim és megjegyzéseket tettek, ami igen nagy hatással volt rám. Emiatt reggel nagyon ideges voltam, forrtam a dühtől és a haragtól. Elterveztem, hogy hogyan fogom elküldeni ezt a néhány srácot melegebb éghajlatra. De végeztem stresszlevezetést, és utána lenyugodtam, már nem érdekelt. És egyébként is szerintem ez annyira piti dolog volt, amit más ember fel sem vett volna, és lehet csak vicceskedni akartak. Ma teljesen nyugodtnak és semlegesnek éreztem magamat. Feltűnt, hogy az a két srác beszélgetést kezdeményezett velem, akik beszóltak. Csak pár mondatot, de haveri módon kommunikáltak. Meg egy másik srác is szólt hozzám egy rövid mondatot.

Rólam annyit kell tudni, hogy középsulis 6 évem alatt nem volt egy haverom sem. Ez olyan szintű volt, hogy nem egyszer volt olyan, hogy otthon elköszöntem, aztán csak akkor szólaltam meg újra, amikor hazaértem és köszöntem. Mielőtt valaki nem idevaló személy megjegyzést tenne, jelezném előre, hogy nem így születtem, hanem hosszú út alatt jutottam anno idáig. Pl. a buszsofőrök állandóan késtek, nem fűtöttek még a leghidegebb időben sem, a falusiak meg falusiak voltak. Eleinte illedelmes voltam velük, de miután visszahallottam, hogy mindenféle bunkónak elmondtak, mert szerintük tolakodok a buszon (ez azt jelenti, hogy szépen beálltam a sorba, és nem hagytam, hogy elém furakodjanak), utána már egy szót nem szóltam hozzájuk.

Egyébként első napon sokat beszéltem, hozzászóltam az órákhoz, aztán rájöttem, hogy ezzel nem megyek semmire sem. Minél inkább erőlködök, annál inkább nyögés lesz a vége. Pénteken már nem érdekeltek, de nagyon barátságos voltam. Hétfőn is. Engem hívtak fel elsőnek hivatalos ügyben, és jófejségből elvállaltam, hogy valamit elintézek az egész csoportnak. Nem vártam érte hálát, de ha már megjegyzéseket tettek, akkor szerintem legfeljebb köszönömöt mondhattak volna. Nem pedig azt, hogy még be sem fejeztem a mondandómat, de már odaszólt egy srác, hogy "jól van üljél le", aztán jött még néhány megjegyzés és nevetés...

Ezután is relaxáltam, és szerintem eléggé jól sikerült. Tudni kell rólam, hogy amikor stresszelek, akkor nagyon izzadok, és most nem annyira volt jelen, csak az első fél-1 órában. Utána már nem. Egyébként pénteken történt egy érdekes eset. Teljesen nyugodt voltam, a csoporttársam meg mondott nekem valamit. Barátságos volt, beszélni akart néhány mondatot, én meg is tettem. Utána viszont azonnal elkezdtem izzadni. Szóval ja, vannak bajok nálam... Na meg ha valaki mond nekem valamit, akkor akár fél óráig is az ismétlődik a fejemben. És ez olyankor is előfordul, ha csak egy köszönés volt egy adott személytől. Zavar, hogy ennyire nagy hatással vannak rám az emberek. Amikor hétfőn "beszólogattak", akkor is kellett 3-4 óra, míg nem rájöttem, hogy hiába volt számomra megalázó és dühítő a többiek megnyilvánulása, mégis kezdtem becsicskulni, és elfogadni a hierarchikus viszonyokat, ami ellen kb. már azóta vagyok, amióta beszélni tudok. Én minden embert és élőlényt próbálok egyenrangúként kezelni. Mai napon hazajöttem, rögtön aludtam 1,5 órát, és mondtam fateromnak, hogy mennyire nullán vagyok. Ő azt mondta nekem, hogy a stressztől. Elgondolkoztam rajta, hogy talán igaza van, ugyanakkor nem látom magamon a stressz jeleit. Nyugodt vagyok, és üres az elmém, viszont nagyon fáradt... De persze ettől még jelen lehet a stressz valamilyen formája, ha van ilyen. Annyi biztos, hogy valami nagyon nem oké.

Ha segít valaki, tanácsot ad, vagy bármi, ami megoldást jelenthet a fent említettekre, azt nagyon megköszönném, hálás lennék érte! Egyébként is kell valami alternatív energiaforrás, mert most télen nagyon megszívtam, hogy csak az erdei meditációra támaszkodtam. Épp pár hete gondolkodtam el nagyon azon, hogy most ugye sétálok 4 órát a fák között, aztán annyira feltöltődök energiával, hogy simán tudnék még ugyanennyi időt akár futni is. Olyan, mintha egy motornak túl sok üzemanyagot adnának. Érzem is, hogy korlátoznom kell magamat, mert talán akár még halálra is tudnám hajszolni magamat.