Mi történik az idő végén?

"csak a tudati észlelés megy félre, vagy hogy is fogalmazzak!"

Igen, nekem se könnyű jól megfogalmazni. De egy példa eszembejutott, mikor figyelek valamire, akkor abban a pillanatban nem tudok figyelni másra, egyszerre csak egyre, kizárják egymást még a gondolatok is mint két tárgy.

Egyszerre csak egy dologra tudok figyelni. De a jelenlétre nem érvényes ez, mert mint egy mindenek alapja van jelen, nem zárja ki a gondolat, sőt semmi más elterelés sem zárja ki igaziból. Akkor is itt van ha nem figyelek rá. Nem is tudna nem itt lenni, az összes tapasztalat is az maga. Már eleve az errefigyelésem sem lehetséges a megszokott értelemben, mert az nem egy megfigyelés tárgya, hanem a valós látás, ami önmagában rejlik.

"Akkor is itt van ha nem figyelek rá."

Na itt van a nagy igazság!

Önmagában létezik, de valahogy mégis kell a figyelmed (majd az állandósult figyelmed), hogy elmélyüljél, belehelyezkedjél a jelenbe.

Mint egy finomhangolás, hogy végül eggyé váljál vele.

Van egy pont, amikor automatikussá és elmélyültté válik a jelenlét.

Eddig a pontig a figyelmedet tartod fent, erőfeszítéssel.