Meglátok egy adott személyt és elkap a sírás?

Menj oda hozzá az egyetemen hátha kialakul valami köztetek.

Előre sajnálod magadat, mert annyira önbizalomhiányos vagy, hogy elkönyvelted az egészet reménytelen szerelemnek a tutira igazival. És már vizionálod, hogy magányosan fogsz meghalni, miközben hiába várod, hogy olvassa a gondolataid. Szóval az energia csak a tiéd és félelemnek hívják. A vonzalmad meg egyenlőre csak belevetítés, hiszen nem ismered. Ezeket a logikátlan szorongásokat kell tudatosítani az önsajnálat helyett. És mondjuk megkérdezni, hogy van, van-e kölcsönbe egy tolla vagy ilyesmi :) amiben még nincs semmi megalázó, hidd el.

Nem mindenki kompatibilis mindenkivel, hisz neked sem tetszik minden fiú. Ne pont azok szemével lásd magad, akiknek nem jöttél be. Pláne, ha vannak, akiknek meg igen. Akkor csak meg kell várni, amíg kölcsönöst hoz össze az élet. Viszont érdemes kockáztatni. Szerintem az a jó taktika tényleg, ha úgy kezdeményezel, hogy nem kezdeményezel, csak barátkozol tétmentesen és megőrizve a büszkeségedet. Tehát nem felkínálod magad vagy kimutatod, hogy öt hónapja róla álmodozol és ez életed esélye, hanem nyitott vagy egy másik ember megismerésére. Azaz kíváncsian arra, ki ő, de fenntartva, hogy te sem tudod még, mit szeretnél. Élj a mostnak, érezd jól magad és tedd, amit szeretnél. Ha egy jó beszélgetés lesz csak belőle, vagy egy kedves mosoly, az is oké és lehet jó emlék és majd jön más. Ha viszont megtetszel, kölcsönös a szikra, akkor úgyis kap az alkalmon és lépni fog, pl. majd újra keresi a társaságod. De ahogy a nők, a fiúk sem szeretik, ha valaki rögtön döntést akar kicsikarni belőlük.

Miért kell sírnod? Mi van a sirás "mögött"?