Akiknek volt már egység élménye! Egyek vagyunk. Vagy inkább: egy vagyunk. Akkor az állatok is én vagyok? És a bolygó?

Hát... Egy tudat van a jelenségvilág mögött. Minden tudatos lény végső lényege az. Tehát az állaté is és a tiéd is.

Tehát bizonyos szempontból igen.

Abból a szempontból nem, hogy neked van egy személyiséged, énképed, identitásod, amivel beazonosulsz. Ez nem azonos az állat identitásával.

A védantában a teremtésbe be nem lépet tudatot (ami minden és egy) Brahman-nak hívják. Ha személyiségről beszélünk, akkor ezt Atmannak (lélek) hívják.

Én úgy gondolom, hogy nem túl jó fogalmazás az, hogy neked és az állatoknak lelkük van. Szerintem találóbb, ha azt mondjuk, hogy a léleknek vagy te és vannak állatai is.

Tehát nem a Jucinak és a Sárinak van lelke, hanem a léleknek van Jucija és Sárija. (A lélek örök és abszulút, Juci és Sári halandó)

Iskolától is függ, mert van, ahol a Saguna Brahman testeként magyarázzák a létező univerzumot. Amiben minden, ami létezik a Brahman teste/megnyilvánulása. Ott nem birtokos viszony van, hanem azonosság, amit a részek nem ismernek fel. Azt hiszem ez Ramanuja magyarázata az ember-lélek-Brahman viszonyra. Meg az ő értelmezésében nem is létezik a Nirguna Brahman, a megnyilvánulatlan istenség. Ebben az értelmezésben a kő, a bolygó is a Brahman teste, csakúgy, mint az ember, az állat, és a növény.

A Nirguna/Saguna Brahman, és a Brahman részben kívül esik a teremtett világon típusú magyarázat nekem is szimpatikusabb, mint Ramanuja magyarázata.

Talán még érdekesnek tarhatod ezt az alap Védanta elméletet a személyről és a lélekről:

https://www.youtube.com/watch?v=BlzXhiQa4mk

Meg a Wilber-t, hogy miért nem elég erre csak úgy ráébredni:

https://www.youtube.com/watch?v=T1eOUIt4zUE

https://www.youtube.com/watch?v=eKBpnwSKuf4

Nézd meg ezt.

Ha nem te lennél más, hogy érzékelhetnéd? Hogy lennél képes befogadni, ha nincs köztetek abszolút létezés?

"Abból a szempontból nem, hogy neked van egy személyiséged, énképed, identitásod, amivel beazonosulsz. Ez nem azonos az állat identitásával."

Szerintem az állatok is tévesen azonosítják magukat a testükkel. Viszont személyiséggel szerintem nem, vagy csak ritka esetben azonosítják magukat. Pl. Az állatok félhetnek a ragadozóktól, féltik a testüket, de nem rágódnak azon hogy milyen veszélyes lehet a világ.

Még az előző hozzászólásomhoz: Egységben az emberekre sem hisszük hogy külön van, hanem tudom hogy a másik ember is én vagyok. Nem vagyok jobban az én testem mint másé. De tisztában vagyok azzal hogy a többi ember nem látja amit én, és hogy tőlem különállónak hiszi magát, illetve engem tőle különállónak hisz, és ehhez ilyenkor is könnyű alkalmazkodni. Egy kicsit viccesnek tűnik, ahogy viselkednek és érdekesnek, de ez nem zavar, csak azért akarnám hogy mások is lássák meg magukat a világban, hogy felszabaduljanak.

Azt is tudni kell hogy mindenkit csak egy hajszál választ el attól hogy észrevegye a valóságot, ez nem valami távoli bonyolult dolog. Valójában mindenki érzi az egységet, csak nincs tudatosulva. Kvázi nem tudják hogy érzik, vagy nem tudják hogy azt érzik. Folyamatosan egységben vagyunk ha nem is tűnik fel.

Egy érdekességet még megosztok, hogy amikor észreveszed hogy te vagy megnyílvánulva világként az önmagad számára, akkor ez egy nem mindennapi élmény de nem ez döbbent meg olyankor igazán, mert ez csak egy olyan felismerés, nem igazán ez döbbent meg, hanem az, hogy hogy hihettem eddig azt hogy van olyan hogy "valami más" ami rajtam kívülálló, vagy tőlem független léttel bíró. Ez a megdöbbentőbb.

#5

:Egy végtelen üresség vagyunk. Ebben keletkeznek az univerzumok, formák stb. És maga ez a megfoghatatlan üresség, az egység :)"

Én nem pontoztalak egyébként, de látom van aki lepontozott, de ez mellékes. Tehát olyankor egyértelmű hogy a világ az, amiként ez az intelligens tudatosság megjelenik, mert "kisugárzik" a világból. Ami megjelenik világként ami te vagy, az maga tényleg nem megfogható, de világként megjelenve már megfogható, a világ nem függetlenül tőle van, hanem az jelenik meg világként. Az egy ilyen porózus létérzet, vanság érzet, jó érzés, nem semleges. Olyan mintha átölelne a világ te pedig azt. Olyan érzés mintha szeretne a világ létezni, és érződik egy mérhetetlen élő intelligencia is benne.

Hogy hogyan jön létre pontosan a téves önazonosítás azt még kutatom magamban, nem tudom hogy tettenérhető-e vizsgálhatóan, feltételezéseim vannak csak.

Azt tudom hogy önmagam meghatározását kissé homály fedi, félöntudatlanságban teszem, és csak egy pontig megyek el olyankor. Tehát azt mondom én vagyok a test, mert a test mindig ott van ahol én vagyok, és megállok ezen az önazonosítási szinten, nem vizsgálom meg alaposabban, és ezt félig öntudatlanul teszem. Habár én a tudat jelen vagyok mindig, de önmagamat figyelmenkívülhagyom mert a test köti le a figyelmemet, a figyelő pedig eltűnik úgymond vagyis figyelmenkívül marad a megnyílvánulásban. Ekkor felruházom a megnyílválnultat önálló létezéssel. Ugyanakkor valójában itt még nem állok meg. Tovább vizsgálom és a test után az érzéseim és gondolataim ami feltűnő még, beazonosítom magam ezekkel is. Pedig ezeket is csak észlelem, pedig én az észlelő vagyok, ez logikusnak is tűnik, de az észlelőt nem észlelem úgy mint a észlelt dolgokat, ennek az az oka hogy az észlelő nem tárgyi jellegű. Annak az észlelése jellegében tér el a tárgyi észlelésektől, de mindig jelen van, tehát senki se gondoljon egy idegen dolog megjelenésére, ha ezt keresi, hanem egy ismerős dologra gondoljon.

Tehát nem tudom hogy én jelenek meg világként. Miért?

Ez megint csak egy elmélet, még vizsgálom de szerintem a téves önazonosításban is tudom mélyen belül hogy én az öntudattal vagyok egyenlő, mert van annak egy érzete, igaz hogy rápakolódik a személyiség, vagyis megjelenik tulajdonságként de az maga érinthetetlen a tulajdonságoktól mint a tér, és érződik. Lehet hogy itt van a kavar, lehet hogy ezért különülök el a világtól mert azt hiszem hogy árthat. Mintha a tér attól félne hogy ha festékszóróval lefújok valamit, akkor festékes lesz, vagy ha esik az eső vizes lesz. Mert a tudat épp olyan viszonyban van a világgal mint a tér a világgal. Mert a tudat jelenik meg világként, de a tudat a világtól mégis ilyen értelemben független. A világ egy tulajdonság halmaz, a tudat hordozza ezt, de ugyanakkor független és érinthetetlen ezektől.