Csak én érzem, hogy mostanában minden olyan furcsa lett? Szokatlan energiák, rendkívül hosszantartó mélypontok, feszültségek… mintha minden nap egy filmben lennék. Van így más is vagy kezdek bedilizni?

És ha konkrétan napra pontosan a legrosszabbkor jön számodra a covid(tudom nehéz elhinni hogy van ilyen, de ez történt) akkor az a személyes büntetésem vagy mihez kezdjen vele az ember ha annyira belebolondult hogy a pszicho doki sem tud rajta segíteni?

Szerintem a legtöbb embert már nem értinti a covid. Sőt akinek már családja van otthon, biztos élete, azt eleve nem érintette, csak annyira amennyire mindenkit.

Mást meg annyira hogy azóta sem fogja fel hogy mi történik és sorra történnek a már nevetségesen elfajult dolgok…

Mondjuk én a 2 világháborúra mondanám hogy az tömörülő időszak lehetett még akkor is ha azt ugye mi emberek okoztuk.

De ami 2020 óta megy, az már tényleg nem e világi számomra

Nem nehéz elhinni. Velem is történt már hasonló, bár nem befolyásolta ennyire a végkifejletet. De velem is történt olyan, hogy a lehető legrosszabb következett be, a legrosszabbkor. Többször is. Utólag visszatekintve várható volt, hogy bekövetkeznek, de akkor persze ezt a fene se tudta. Nem valaki, vagy valami akar kiszúrni veled. Az úgy túl könnyű, és kényelmes lenne.

Már az első világháború is ide tartozott szerintem, sőt, az egész 20. század.

Ami 2020 óta megy, az is emberi kreálmány. Csak már kevésbé fogják vissza magukat, akik csinálják. Az átlagember meg beszorul az egymásnak feszülő szándékok közé, és felmorzsolóik testileg, szellemileg, és társadalmilag/anyagilag is.

Én 2014 óta érzem azt, hogy stresszes vagyok és nem tudokelmélyülni. Azóta, Mióta dolgozom és egyedül élek. Pedig több munkahelyen is megfordultam azóta.

Amúgy is érzek valamiféle általános feszültséget a világban, ami valóban kb a covid óta gyorsan fokozódik.

A 70-80-as sőt, 90-es években sem éreztem ezt, igaz, akkor gyerekvoltam, nem dolgoztam, gondtalanabb voltam. De összehasonlíthatatlanul jobban tudtam befelé figyelni, elmélyülni bármiben, mint most.

Én is érzem, hogy valami nem stimmel és én is a covid óta. Szerintem hamarosan ki fog csúcsosodni. Jön valami nagyon rossz de aztán jó lesz. Nem vagyok biztos benne, hogy túlélem a rosszat. De már nagyon várom. Csak legyen vége ennek ami most van.

Amúgy nincs semmi extra, nem élek rosszul, nem éhezem, nem vagyok hajléktalan, nem vagyok depressziós. Mindenem van ami egy átlagélethez kell. Mégis érzem a feszültséget, a vihar előtti csendet.