Hogyan lehet megkülönböztetni egy csaló spirituális mestert egy valódi, hiteles spirituális mestertől?

Mutass légy szíves a Földön egy (1) hiteles mestert, és utána lehet válaszolni.

Ja, amúgy egy fontos szempont: nem kér pénzt.

A hiteles mester tudja, hogy miből tud megélni úgy, hogy a tanítványoktól nem kér pénzt.

Pont ettől hiteles, hogy látja a világ folyamatait, és ezek közül azt fogja kiaknázni, amelyik erkölcsös.

Ha nem látja, akkor persze, hogy csak valaki másból tud megélni.

De mondjuk csinálhatna olyat is, hogy a tanítvány a jövőben fog nyerni vagy elérni valamit, és ő majd akkor kér pénzt, %-ot, akármit, ha ez meglesz.

Pénzkérés illetve adományelfogadás nem teszi hiteltelenné, hiszen ők sem fényevők és nem egy hordóban laknak.

Sokkal inkább az az ismérv, hogy egy hiteles, komoly igazi mester nem alkalmaz spirituális ego-t, nem leereszkedő, nem érzed úgy magadat, hogy ő csak az promotálja, hogy "úgy sem értheted, hisz nem tartasz még ott", nem csinál ilyeneket. Nem frusztrál és nem bánt, nem okoz szenvedést. Empatikusan és szeretettel, tapintatosan "tanít".

Ellenben a lekezelő, cinikus, kárörvendő megmondóemberek nem igazán hiteles mesterek.

A fenti az egy jó pszichológus, és alapból semmi köze egy ezoterikus mesterhez.

A mesternek olyan képességei vannak, amelyek szükségtelenné teszik az adományokat.

Ha nincsenek, akkor nem mester.

Bármilyen, amit pénzzé lehet fordítani.

Erre mondtam, hogy ismeri a világ folyamatait.

Ha te ismernél a világból egy nagyobb részletet: hogy mi lesz a jövőben, hol, mikor, stb. - vagy akár mi történik most - ennek melyik részéből nem tudnál pénzt csinálni?

Most nem is konkrétan a lottó nyereményre vagy tőzsdére gondolok, mert azt mástól veszed el, nem erkölcsös.

De mondjuk csak 3 figyelmeztetés évente földrengésre, gyilkosságra, balesetre, bármilyen egyéb katasztrófára vagy természeti jelenségre, vagy bármire, és már fix állása van, amiből megél.

Persze azt is tudja, hogy hol és kivel beszéljen ahhoz, hogy ebből neki se legyen baja, és másnak se okozzon kárt.

A mester a szellemi életét, és a hétköznapi szükségleteit nem keveri. A szellemi életet megrontja, lealacsonyítja az anyagiasság. A pénz különösen. A mester nem tanítványokból él, a tanítványoktól csak azt várja el, hogy tanuljanak, és fejlődjenek. Nem eladni akarja a tudását, hanem továbbadni. Időnként még azt sem. Van hogy nem ő fogad tanítványt, hanem a tanítvány szegődik mellé, és igyekszik a mester számára bebizonyítani, hogy érdemes arra, hogy tanítsa. Régen is, és ma is voltak olyan mesterek, akik fogadtak el adományokat, de azt nem a tanítványaitól kapta, hanem a "néptől", akikért tett valamit, vagy akik ugyanazt a szellemi irányt(pl vallást) követték, aminek a mestere az illető. Ezeket az adományokat sem kéri, hanem kapja, és legfeljebb elfogadja. Van, aki nem fogad adományokat sem.

Azt mondjuk érdemes hozzátenni, hogy a "fejlett nyugati világban" nem valószínű, hogy találni ilyen mestert. Máshol sem nyüzsögnek tucatjával.