Mit lehet kezdeni nem múló lelkiismeretfurdalással?

Mivel nem írtál teljesen részletesen, nem könnyű pontosan válaszolni. Mivel ezo témakörben írtál, merem remélni, hogy nem valamiféle keresztény maszlagra vágysz megoldásképp- ha tévedek, majd nekemugranak a felebarátok, de egye fene.

A lelkiismeretfurdalás az ego játéka, ami az őrületbe kergethet embereket. A 'mi lett volna ha' húsbavágó, örökké megválaszolhatatlan kérése emberek millióit nyomorítja meg és köti gúzsba.

1. Szabad akaratot kaptál, mint mindenki más. Ez azt jelenti, hogy bátran megválaszthatod, hogy szenvedni kívánsz vagy elfogadni. Az a valaki szintén rendelkezik ám a szabad akarattal, vagyis azt tapasztal meg, amit Ő óhajt. Azt írod eltűnt. Tán miattad? Kétlem! Ezt választotta, ez az Ő szabad akarata.

2. Nem szeretem a hitet, de most kérlek, hidd el, hogy megtetted, amit megtehettél! Ezt arra a tudásra alapozom, hogy mindenki a tudatosságához mérten a lehető legjobb döntést hozza mindenkor. Ez annyit jelent, hogy minden rendben, nincs okod aggodalomra.

3. Előnyös- e neked amit most teszel vagy gondolsz magadról? Szolgál-e ez Téged? Tetszik-e?

4. Fogadd el, hogy bizonyos dolgok akaratodtól függetlenek, az viszont, amit Te csinálsz vagy érzel, az rajtad múlik. Van elég erőd, máskülönben nem lennél képes magad korlátozni a lelkiismeretfurdalás által. Amit jó volna tenned az az, hogy ezt az erőt átfordítod romboló- korlátozó minőségből építő- szépítő minőségbe.

A következőt javaslom: Bármikor, ha előjön ez az érzés: Tudom, hogy én mindent megtettem, amit akkor tenni tudtam! Megengedem magamnak a boldogságot és a szabadságot, és megengedem annak a másik személynek is!

Az is előnyös lehet, ha ezt a személyt elképzeled boldognak, elégedettnek. Megnyugvást adhat, de vedd észre, hogy ez nem őróla, hanem Terólad szól!