Miért történik ez velem? Miféle állapot ez?

Sajnos nem először fordul elő velem ilyen jellegű tapasztalat!

Egy átlagos álommal kezdődött:

Az ágyamban feküdtem, világos volt. Valami pipere szappant nézegettem. Észrevettem, hogy a csomagolása alatt kagylók vannak. Ahogy a kezemmel próbáltam kitapintani, mintha meg is mozdultak volna. Na, ez érdekes cucc, gondoltam, és oldalra fordultam, kényelmesebb helyzetet keresve, hogy jobban szemügyre vegyem, mit is rejt a csomagolás. Ebben a pillanatban, minden átmenet nélkül tök sötét lett és síri csend.

Felébredtem! - Állapítottam meg magamban, de miért nem megy a Tv? Mindig tv mellett alszom, most is úgy hagytam, ez kétségtelen.

Elment az adás, vagy az áram? Volt már példa rá. Vagy... Megint AZ történik velem?..

.. Próbáltam nyugtatni magam, hogy ne uralkodjon el rajtam a pánik. Határozottan tudatában votam annak, hogy ébren vagyok, tudtam, hogy a tv-nek 99%-hogy mennie kell. De akkor miért nem látom és hallom azt, ami valójában van? Próbáltam a valódi Valóság szintjére visszatornázni magam, nem sikerűlt.

Aztán kissé nehézkesen az ágy széléig tápászkodtam, tegyünk egy próbát. Ha minden oké, akkor fel fog kapcsolódni a villany. Lenyomtam a kapcsolót. De a sötétség maradt. Szóval gáz van...

Most hogy jöjjek "vissza"??

Átmentem a másik szobába. Reméltem, hogy anyu tud segíteni. Valahogy nem jutott eszembe, hogy már sok éve nincs ő sem. A másik szobában is félhomály volt, de érzékeltem, amennyit kellett.

Egy sötét alakot láttam először anyu egykori ágya mellett ülni, de ahogy közeledtem, ez ellibbent, eltűnt és megláttam anyut ahogy álmosan ül az ágy szélén és valami olyasmit mond, hogy mi a túrót kóválygok és zargatom hajnalok hajnalán?

Kicsit tovább sétáltam az erkély felé és nem emlékszem már, mi volt az ami sikeresen kibillentett ebből az állapotból, de sikerült kijönni belőle. Pont olyan hirtelen, ahogy kezdődött. Hirtelen ott találtam magam az ágyamban és igen, be volt kapcsolva a tv, ahogy hagytam.

Ami még fontos lehet, hogy amikor végre normálisan visszakerültem a fizikai valóságba, akkor megint nem éreztem azt az átmenetet, amit a normál álmok utan szoktam. Olyankor lassabban térek magamhoz, nem pattan ki azonnal a szemem, kell pár másodperc, hogy tudatosítsam, felébredtem.

Ezekben a furcsa élményekben azonban nincs átmenet. Nincs ébredés élmény, hiszen igazából nem is álom, nem tudom mi ez, de borzalmas. Ilyenkor attól félek, hogy beleragadok abba az állapotba és nem jövök vissza.

Alvásparaliziseim voltak már, de akkor a bénultsággal küzdöttem, hasonló az is, de mégis más. Most nem éreztem bénultságot.

Tudatos álomnak sem merném mondani. Hiszen az pont arról szól, hogy tudom, hogy álmodok és izgalommal tölt el, hogy irányíthatom.

Itt viszont határozottan érzem, hogy ébren vagyok, csak nem úgy, ahogy kellene.