Buddhizmussal kapcsolatos kérdéseimre válaszolna valaki?
Először is szeretném leszegezni, hogy nem kötekedni akarok, de mindennel kapcsolatban szkeptikus és enyhén kritikus vagyok, ezért is kérdezek.
Ha jól tudom, a buddhizmusnak fontos része az ítélkezés elutasítása. Ezzel bizonyos szinten egyetértek, pl. felesleges valaki felett ítélkezni pusztán azért, mert más szokásai vannak, amíg azzal nem árt másoknak. Viszont ha az ítélkezést szélsőségesen elutasítjuk, azzal teret adunk rossz dolgok elkövetésének.
Pl. ha valaki nem ítéli el a gyilkosságot, az nem is léphet fel ellene. Vagy ha valaki nem ítél el korrupt, háborús bűnöket előidéző politikusokat, akkor nem is tesz ellene semmit.
Ezért érdekelne, hogy az ítélkezés mellőzése az mennyiben tekinthető pozitív dolognak.
A "saját" véleményemet írom, mert a Buddhistát nem ismerem.
Az a baj szerintem a "hírtelen" ítélkezéssel, hogy a megítélt nézőpontjából általában nem ismerjük teljes mértékben a "bűn" motivációját. Általában szerintem a saját nézőpontunkból, élményrendszerünkből ítélünk (és még azt is sokszor tudatalatti dinamikák hatják át).
Ez a nem itélkezés alacsonyabb szinten nem a gyakorlásra (meditáció) vonatkozik? Amikor ülsz egy nyugodt helyen, tapasztalod amiket tapasztalhatsz, de nem gondolsz róluk semmit?
Olyat is hallottam már, hogy az ember természeténél fogva ítélkezik. Vannak olyan emberek, akik alaposan megvizsgálják, hogy mi zajlódik le bennük, amikor ítélkeznek valami felett, ezáltal rengeteget tanulnak önmagukról és a világról.
Piciny elmédben még minden itélés 1, és ezt itélkezésnek nevezed.
Valójában a vallások csak a rosszat ellenzik és a jót éltetik. Az itélkezés általános formája, nem oly primitiv, amiben itt deklarálod, egy negativ dolog. Arról szól, hogy tudás nélkül itélsz meg valamit negativnak és ez ellen érzelmileg, gondolatilag, akár cselekedetben fel is lépsz.
Az itélés hasznos és fontos. A tudatossággal jár. Minél több az önismereted, annál világosabb, hogy egy dolog micsoda. Mennyire rossz és mennyire jó mint egység. Szóval a buddhizmus mint piciknek való kezdő vallás arra tanit, hogy ne csináld ezt, mig meg nem tanulsz gondolkodni, mert valószinűleg ha itéletet hozol, azt kevésbé itéled el tévesnek, olyannak amit nem 100%osan tudsz, mint valójában sőt ha más szempontokból is kezdő vagy, akkor ez akár elég erős negativval járhat, pl a gyilkosság. Hitlert utálják, pedig nem értik. Senki sem ismerte, senki sem beszélt vele. Mint személyt, egyáltalán nem tudjuk, még is nagyon elitélik egy főbb eredményéért, sőt abban az illúzióban is élnek, hogy gonosz, és ezzel egy más főbb betegséget is táplálnak, a téveszmét, hogy létezik gonosz.
Valójában az itélet kell. Minden helyzet végtelen egyedi, végtelen tényezővel. Valaki minél inkább belátja ezeket és józan, minél objektivebb, minél kollektiv jót megcélzóbb itélete van, annál jobban szolgálja a jót.
"Valójában a vallások csak a rosszat ellenzik és a jót éltetik."
Csak hát pont az a baj ezzel, hogy mindenkinek más a jó és a rossz. Aki szerint létezik egy egységesen kijelentett jó út, az dogmatikus. (Olvasva a hozzászólásod utolsó sorait úgy gondolom, ebben egyetértünk).
"Az itélkezés általános formája, nem oly primitiv, amiben itt deklarálod, egy negativ dolog. Arról szól, hogy tudás nélkül itélsz meg valamit negativnak és ez ellen érzelmileg, gondolatilag, akár cselekedetben fel is lépsz."
Lehet, hogy nálad ezt jelenti, ha így van, akkor egyértelműen negatív dolog, de a magyar nyelv ezt máshogy értelmezi.
"Hitlert utálják, pedig nem értik. Senki sem ismerte, senki sem beszélt vele. Mint személyt, egyáltalán nem tudjuk, még is nagyon elitélik egy főbb eredményéért, sőt abban az illúzióban is élnek, hogy gonosz, és ezzel egy más főbb betegséget is táplálnak, a téveszmét, hogy létezik gonosz."
Ahhoz, hogy valakit utálj, ismerned kell személyesen? Csak akkor ítélhetsz el valakit, ha beszéltél vele?
Én például olvastam, amit írt, és meg vagyok róla győződve, hogy valójában ő sem értett egyet azzal, amit leírt, de ez kellett ahhoz, hogy hatalomra juthasson. (számos erre utaló dolog van, ha kíváncsi vagy rá, részletezhetem őket, de első körben nem térek most erre ki, hisz nem ez a vita tárgya :) ) Ráadásul egy személyben Hitlert okolni egy akkoriban elég széles körben elterjedt gondolkodásmódért ismét csak a történelem leegyszerűsítése, hiszen elég valószínű, hogy Hitler nélkül is megtörtént volna valami erősen antiszemita fellépés.
Ez azonban nem csökkenti az ő felelősségét, és azt gondolom, hogy a rendelkezésre álló történelmi információk ne lennének elegek ahhoz, hogy őt joggal gyűlölje valaki. Hiszen tudjuk, mit tett, és ez akkor is szörnyű, ha emellett példás állampolgár volt, hangosan köszönt a szomszédoknak, vagy szemetet gyűjtött szabadidejében az utcán. Tehát ha az ítélkezést úgy definiálod, ahogyan a korábbi bekezdésben tetted, akkor a Hitler ellen irányuló gyűlölet nem férhet be ebbe a kategóriába.
"egy más főbb betegséget is táplálnak, a téveszmét, hogy létezik gonosz."
Szerintem létezik gonosz, de ez ismét a definíció kérdése. Az én megítélésem szerint (és itt hangsúlyozom, hogy ez az én megítélésem, nem tudom, hogy ez mennyire tér el az általános értelmezéstől) az a gonosz, amit valaki mások kárára tesz önös érdekből. Ennek természetesen vannak fokozatai.
Az utolsó bekezdéssel teljesen egyetértek.
Itt az ítélkezés azt jelenti, hogy nem ismersz valakit, vagy valamit, de az előítéleteid alapján rögtön rávágod hogy miért hibás az adott dolog vagy illető. A tudatlanság élteti ezeket az előítéleteket, anélkül hogy a háttér okokat felderítenéd. Van egy hiedelem és ez alapján születik meg az előítélet, majd ebből következik az elutasítás, ami által meghal a megismerés folyamata.
Még ha rossznak is tűnik valaki vagy valami, ha nem látod a kiváltó okot, ha nem ismered meg a történetet, akkor felületesen ítélsz vele kapcsolatban. Amit látsz, azonban csak a jéghegy csúcsa. Minél mélyebbre látsz egy folyamatban, annál könnyebben feloldódik az ítélkezés, ezáltal könnyebben megy az elfogadás. A kettő valahol üti egymást. Ahol az ítélkezés kap hangsúlyt, ott nincs elfogadás, ahol az elfogadás kap hangsúlyt, ott nincs ítélkezés. Ezzel együtt pedig egyre jobban látod majd az ok-okozati összefüggéseket.
5 - Köszönöm a válaszodat, azt hiszem, értem a dolgot és ebben a formában tökéletesen egyetértek azzal, hogy az ítélkezés negatív dolog.
Ez speciel kifejezetten tetszik a buddhizmusban, hogy nem egy dogmatikus szabályrendszere van, hanem voltaképp azt mondja, hogy minden eset egyedi és a lehető legtöbb aspektusból érdemes azt kivizsgálni. Szerintem vannak esetek, ahol a "Ne lopj!", de akár még a "Ne gyilkolj!" is joggal megszeghető, ezért szimpatikusabb az, amit többen írtatok, hogy minden eset egyedi, minden eset megismeréséhez a lehető legtöbb információt tudni kell.
Köszönöm a választ mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!