Amikor az ember teste meghal, akkor mi/ki hagyja el a testet; a tudat, a lélek, a szellem, az aura vagy mi? Jó lenne, ha ALAPOSAN elmagyaráznátok.

Semmi ilyesmi nem hagyja el az ember testét. Gázok, folyadékok és bizony a záróizmok ellazulása miatt széklet is elhagyja az ember testét a halálkor. A tudat, a "lélek" a központi idegrendszer neuronjainak hihetetlenül bonyolult szerkezetéből és felfoghatatlanul sok és összetett kapcsolódási pontjainak működéséből származik; az idegsejtek nem sokáig bírják oxigén nélkül, és gyorsan elpusztulnak a halál beálltakor.

A különböző vallások még abból az időből származnak, amikor még nem lehetett tudni, hogyan működik a központi idegrendszer és micsoda a tudat. Ezért feltételezték egy testtől független "lélek" létezését, ami a halálkor elhagyja a testet. Erre azonban semmi bizonyíték nincsen, csak elképzelések, pletykák, bizonyítatlan történetek, és a vágy az emberben, hogy túlélje a lényege a saját halálát.

Lélek elhatározza hogy leszületik erre a bolygóra, kiválassza az embert mint lehetséges életformát erre a célra, és az emberi tervrajz alapján a bolygó anyagából testet alkot magának, egy apa és egy anya közreműködésével.

Miközben készül a fizikai test az anya méhében, a lelkek egy része sokszor kijár és csak a megszületést követően foglalja el végleges helyét a baba testében.

Ekkor még a tudat csak nagyon kezdetleges formában létezik, a tudatot a test és a lélek kólcsönhatása hozza létre, és formálja folyamatosan.

A tudat az, aki majd "Kovács-Szabó Aladár"-ként fogja magát azonosítani, lesz személyisége, Ego-ja, racionális elméje, és számos más "alrendszere".

Kovács-Szabó Aladár a testet beragyogó lélek visszhangjaként jön létre, egyaránt formálja a testet ért tapasztalatok, érzések, érzelmek, gondolatok, és formálja a lélek által "lehozott" bölcsesség, irányúltságok, hajlamok összessége. (A lélek nem hozhatja le a valódi énjét, a korábbi tapasztalatait, tudását, csak ezek "párlatát".)

A fizikai testet ért rengeteg inger, fájdalom ,öröm, éhség, fény, stb. egyre inkább a testre fokuszálásra kényszeríti a tudatot, és kicsit háttérbe szorul a lélek. Az első egy-két évben még alacsony a tudat fejlettsége, ilyenkor még valamelyest lehet többlet információ a lélektől, de ez aztán elhalványul.

Kovács-Szabó Aladár már úgy gondol magára mint egyén, és a testével azonosítja magát, hiszen ha megsérül, vagy éhes a test, akkor kellemetlen érzeteket érez, azonban ő "csak" a tudat, a lélek egy "lebutított" verziója.

Amikor a test nagyon elhasználódik, vagy meghal, a tudat fenntartása már nem lesz lehetséges a léleknek, és elhagyja a testet, Kovács-Szabó Aladár tudatosság kinyílik, ráébred hogy ő valami sokkal hatalmasabb része, a jelenlegi személyisége csak egy apró szerep, ezt levegő magáról, és minden érzése , emlékezete, megtapasztalása a lélek részeként tovább létezik.

Amennyire én tudom, az ember teljesen szétesik a halált követően. Az aura au élet velejárója, ez amint a test teljesen meghalt, megszűnik. A tudat, és a szellem majdnem azonosak. A tudat a szellem része. Ez többnyire öntudatlanságba süllyed, és ugyanúgy elbomlik, mint a test, csak más ütemben. A lélek "elhagyja" a testet, illetve az életet, amit táplált, de nem bomlik szét, mint a test, és a szellem. Az élet egy sok összetevőből álló egész. A halál ennek az egésznek a széthullása. Amikor a szellem valami miatt nem képes teljesen szétesni, és megtartja az öntudata egy kis részét, abból lesz a kísértet, de ez is csak késlelteti a szétesést, nem végleges állapot. Azt nem tudni, hogy az egyetlen dolog, ami nem esik szét, a lélek a testben, vagy egyáltalán térben meghatározható helyen van e, így nem tudom, hogy szó szerint elhagyja e a testet, vagy csak felhagy az éltetésével. Minden esetre ez az egy rész marad meg a halál után. Hogy innen hová megy, azt még kevésbé lehet tudni, ezért ez teljes egészében hit, vagy vélemény kérdése.

(Érdemes számításba venni, hogy sokan a szellem, és a lélek szavakat felcserélve használják. Ők a lelket mondják halandónak, a szellemet halhatatlannak, de végeredményben teljesen ugyanarról beszélnek.)

A nagy részét könyvekből. Meg amennyit össze tudtam szedni a keleti irodalomból. Elég kevés, és szórványos fordítást találni. Ezért írtam, hogy amennyire tudom. Mivel kísértettel még nem találkoztam, így nem tudom első kézből leellenőrizni, a lélek meg kívül esik az észlelési tartományon.

A bardo útmutatás könyve egészen részletesen ír a haldoklásról a fizikai test halála után is. A teozófia irodalmában is lehet ilyesmit találni, de azt komolyabb fenntartásokkal kell kezelni, mint a forrásául szolgáló hagyományos keleti irodalmat.