Valaki leírná röviden a vonzás törvényét?

hát pedig de, kedves 20-as, pont ezt kell tenned. Nyilván azért valahogyan a fejedben a dolgokat rendbe kell rakni, de én már megtapasztaltam, hogy a lehető legrosszabb amit egy ember tehet ha szerelmet akar, hogy szerelmet keres. Akkor csak és kizárólag rossz dolgok és csalódások várnak rád.

Én azt tapasztaltam, hogy ha hiszünk önmagunkban, és hiszünk a saját incuícióinkba, akkor fognak igazán különleges dolgok történni velünk. Aki mindig megtervezi mi lesz a saját lépése logika meg mérlegelés alapján, az sose fog jó döntést hozni... Mert korlátolt emberek vagyunk, és ez most nem ezotéria, egyszerűen csak amolyan belexarok az életbe, azt csinálom amit a szívem diktál, és eddig nekem bevált. És ez a szerelemre is igaz, 29 éven át ugyan voltak nők de csak amolyan "azért ne legyek már full balphasz" alapon, szóval semmi komoly érzelmek, és egyszer csak jött egy csaj ahol meg pont hogy ha az agyammal gondolkodtam volna egyáltalán nem érdekelt volna de a belsőm egyszerűen olyan volt mint amikor a pókembernek jelez a veszélyérzéke, ott éreztem hogy igen, megvan végre az, aki miatt érdemes volt ennyit várni, és láss csodát ő is rögtön vonzódott hozzám és ő sem értette mi a franc van.

Valahol ez a vonzás törvényés dolog is itt lehet elásva, de nem tudom megfogalmazni, meg nem is tudom hogy pontosan mik történnek... a lényeg az, hogy ugyan vágyakozz XY dolog,érzés,élethelyzet stb... után, de amikor nincs éppen meg mint pl most, akkor is érezd jól magad nélküle, ne függj tőle. Próbáld meg elképzelni magad milyen lenne ha meglenne az a valami, ne konkrétan a valamire fókuszálj, hanem magadra ahogy megvan.

sokan azt mondják, szerelmet csak akkor találsz (mármint igazit) ha előtte magadat szereted legjobban. Ez önzőn hangzik, meg igazából a társadalmi norma nem ezt mondja, pedig valójában ez az igazság, mármint hogy te vagy a legfontosabb a saját életedben...

Én 1 éve már úgy voltam vele, hogy 27 évesen nem találtam meg még az igazit, mindig csak ilyen átlagos kapcsolataim voltak, és inkább évek óta egyedül voltam mert sokkal jobb úgy mint egy kolonccal. Mondtam is hogy áh nekem nem kell senki, így vagyok a legboldogabb, úgy sincs olyan mint én szóval nem tudja senki megugrani a lécet, felkészültem hogy sose lesz senkim, de nem zavart, jól elvoltam magammal is (rossz az aki rosszra gondol...).

Aztán pár hónap múlva láss csodát, jött egy olyan személy aki megugrotta azt a bizonyos lécet, és úgy levett a lábamról hogy én sem értettem hogy hogy az istenbe... Február 14.-én ráadásul ... hát nem fura?

Nem állítom 100%-ra, hogy így működik ez a cucc, de az tuti hogy ha magadat nem szereted akkor már eleve baj van az életeddel, és onnan elég nehéz építkezni