Miért tér vissza mindig az életembe?
5 évvel ezelött megismerkedtem egy fiúval. Első diákszerelem,akkor voltam 15 éves.Teljesen oda voltam érte...de sose jártunk,csókoloztunk, egyedül kézfogás ami volt. De valahogy...úgy alakult, hogy nem jöttünk össze.... az élet elsodort minket... barátnője lett, nekem is lettek barátaim.
Igazából elég érdekes a kapcsoltunk.
5 éve ismerem...de voltak olyan hirtelen periodusok,hogy valahogy egymásra találtunk.(pár nap,pár hét...) Találkoztunk, végre csókoloztunk..de soha nem történt több!...majd.. egyik pillanatról a másikra...mindennek végeszakatt.
Haragot egyáltalán nem éreztem...,,természetes,, volt valahogy, hogy ennyi. Mindketten folytattuk az életünket tovább.
Majd... nagyon sok idő után..kb 1 hónappal ezelött beszéltünk interneten..semlegesnek mondható témákról...DE...az élet úgy hozta..hogy aznap este...összefutottunk....! (az élet tud alkotni,mi? :) )
És... akkor ott...ezt jelnek vettem...és...mondtam neki : ,,találkozzunk! találkozzunk holnap 18:00kor.,,
És találkoztunk..és azóta találkozgatunk...és teljesen más...minden más... nagyon nagyon boldog vagyok vele...!
Talán nem véletlen, hogy mindig visszatér...és talán nem véletlen, hogy pont most?!
Lehet most értük el mindketten azt a szintet, hogy most akkor igenis együtt..kéz a kézben tovább?!
Miért tér vissza valahogy mindig? miért? Lezáratlan ügy volt... de most... az egész könyv nyitott...és új sorok írodnak.
A sors mindig úgy alakul, hogy valahogy mindig visszatér az életembe..., hogy valahogy mindig visszatértünk egymás életébe.
DE... most valahogy érzem, hogy ez más... ez komolyabb... ez nem pár napra , pár hétre szól....!
Félek... ha komolyabbra fordul... egy új szintre lépünk.
Nehéz leírni, hogy mit érzek..
5 év alatt, voltak férfiak az életemben, volt kit szerettem, volt kit megbántottam, volt ki megbántott, csalódtam, nevettem, éltem.... fejlődtem....
Ő az Igazi? Talán ő az...de itt meg...az a rossz berögződés van bennem...hogy az igaz szerelmed nem ismered..hanem majd fogod...nem a múltból valaki...hanem a jövőben?!
(elég romantikus lélek vagyok..lehet picit túl ,,furcsán,, írtam.. utólag is bocsi. :) )
válasza:"Miért tér vissza mindig az életembe?"
Lehetseges hogy nem "mindig visszater" az eletedbe, hanem mindig eltunik belole. (vagy te tunsz el az ovebol). Ebbol a nezopontbol is gondold at.
válasza:Köszönöm a válaszokat.
2. hsz-ló... nagyon nagy nagyon érdekelne!!!!!
Kérlek mesélj róla. Kérlek.:)
első hozzász.ló...igazad van.. így is át kell gondolni a ,,miért,,-eket....! Hogy miért tűnik el?
Első gondolatom erre : mert még élnünk kellett...fejlődni... kapcsolatokba bonyolódni...elengedni..tanulni,tanulni,tanulni.
Hmmm...majd kialakul. Lehet, hogy ő az..de lehet, hogy ő lesz eddigi életem legnagyobb ,,tanulása,, ami elvezet ,,valakihez,, :)
Ez már a sors..és természetesen a mi kezünkben van:)
válasza:Igen van ilyen. Ha tényleg létezik a "sors", akkor 15 évesen valószínűleg túl éretlenek lettetek volna egy komoly kapcsolathoz...most viszont már más a helyzet. Most már mindketten "éltetek" egy kicsit.
sok sikert!
Én hiszeek a sorsszerűségbe, főleg mióta megtaláltam a párom ,akivel egy életre tervezünk - már az is, ahogyan megismerkedtünk véletlenek(???) sorozata volt, s azóta rengeteg apró, sokszor nem is olyan apró szál derűlt ki, ami összeköt minket, már hosszú évek óta, de soha nem találkoztunk, illetve nem tudtunk egymásról... Mikor megismerkedtünk furcsa érzésem volt, legbelül éreztem valami, ami megriaztott, éreztem azt, hogy "Ő AZ" - annak ellenére, hogy nem voltam már olyan fiatal (25) kicsit félelmetes volt, hogy hát itt van előttem... Szóval jogosan érzed kicsit a félelmet, de tudom én, hogy ez izgalmas félelem :)
Sok Boldogságot Nektek!
válasza:2. vagyok
Hogy alakultak a dolgok?
Ha vagy még részletezem, esetleg privibe is :)
válasza:Szia!
Nálunk is hasonló volt.
17 évesen ismerkedtünk meg, de valamiért nem jöttünk össze, aztán pár hónap múlva találkoztunk, pont rossz passzban voltam és szó szerint a vállán sírtam ki magam.Aztán majdnem 4 évig semmi, nem is találkoztunk egyszer sem.
Szóval 4 év után egy bulin találkoztunk újra és akkor robbant a bomba.Összejöttünk, eljegyzés,esküvő lett.
9 éve vagyunk együtt.
Sokszor beszéltük, hogy ha akkor 16-17 évesen összejöttünk volna már nem lennénk együtt.Én nagyon bulizós és elég rossz természetű voltam, szóval ki kellett úgymond élnem magam.
Sziasztok!!!! :):):)
Nagyon jó ezeket olvasni....feltölt energiával..köszönöm!!! :)
Hát.. a helyzetünk?!
Nagyon de nagyon szépen alakul... szinte minden nap találkozunk.... sétálunk.... beszélgetünk..... :):)
Minden gyönyörű.. :):)
Most úgy néz ki... nem szabadulunk meg egymástól... :)
Habár... még nem beszéltük meg, hogy ,,járunk,, vagy nem járunk....de ez nem is fontos... nem az a fontos, hogy ki legyen mondva, hogy ,,járunk,, hanem a tettek...az ölelései...a csókjai.. ezek a fontos dolgok. :)
Úgy érzem...ami 15 évesen éreztem... ismét kezd szép lassan feltörni.... :)
Köszönöm mindenkinek!!!
És igen... ha az ember összejön 10-évesen... lehet nem úgy alakul ahogy alakulnia kell... az embernek kell élnie,csalódnia...szenvednie..tanulnia... hogy (paulo coelho) : igazán hálásak legyünk érte...amikor végre ránk talál a nagy szerelem.. :) akár a múltból?!
Találkozás...elválás.. majd évek múlva ismét találkozás.. házasság..!!! GRATULÁLOK nektek.... akik írtak...és boldogok most...és köszönöm, hogy írtatok... és válaszoltatok!!!!! :):) bármi van...még írni fogok!!!! :P és várom további élményeket... kinél hogy-mi történt??!! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!