Hisztek a csakrák létezésében?

Ezek megtapasztalások függvénye.

Maga a koncepció sokezer éves, és nagyon jól leírja az emberi test rendszereit, működését, de igazán csak akkor kerülnek helyére a dolgok, ha van hozzá megtapasztalás is ezekről.

Meditációban pl egyenként a csakrákra koncentrálva ténylegesen érezni lehet őket, vagy ha valaki kundalini ébredést él át, akkor kétsége sem marad, ahogy a kis dög átküzdi magát hónapok alatt a csakrákon.

Amíg csak introvertált vagy, ez nem lehet probléma. Amikor ez már "kóros", akkor mondhatod, hogy "gyenge a szívcsakra". Sok esetben az introvertált emberek sokkal erősebbek ezen a téren, mert noha kevés kapcsolatuk van, az mélyebb, tartalmasabb. Az, hogy valakinek rengeteg felszínes kapcsolata, és kötődése van, még nem jelenti, hogy teljes fordulaton pörög a szívcsakrája. Nem csak mennyiségről, mélységről, és minőségről is szó van.

Jó példa a "gyenge szívcsakrára" az, aki antiszociális viselkedésre hajlamos, vagy szoocializációs zavara van. Nem képes normálisan érzékelni a környezete hangulatát, igényeit, és nem képes kapcsolatot teremteni. Egy egyszerűen csak introvertált ember még képes lehet mások gondolatainak, szándékainak pontos érzékelésére, csak nem feltétlen élő szóban. Ha egy introvertált könyvet olvas, és beleéli magát, átérzi a szereplők gondolatait, érzéseit, megpróbáltatásait, az is azt jelenti, nincs semmi gond a szívcsakrájával, egyszerűen a habitusa befelé forduló, és töprengő.