Miért kezelik így a spirituális irányzatok is a mentális betegségeket?

Tisztelet a kivételnek!

De egyre több helyen találkozok olyan hozzáállással, ami nulla empátiával fordul hasonlókhoz, pl figyelemzavarhoz, vagy depresszióhoz, bármilyen mentális betegséghez. Kb. megmondják, hogy "te csinálod magadnak", és "hagyd abba", és akkor ezzel várják, hogy meg legyen oldva. Volt olyan, amikor hasonló támogatáshoz még a lenézés, és szinte a vádaskodás társult.

Most ha spirituálisan közelítjük meg akkor oké, hogy van karma, tehát lehet pl valaminek a következménye, de most azért aki ezekben benne van, akár személyesen, akár hozzátartozó miatt, az tudja, hogy ez nem így működik. HA csak ennyin múlna az egész nem lennének mentális problémák, mert az emberek rájönnének, hogy jé ezt abba is lehet hagyni.

Most honnan jön ez a "nem az én dolgom, oldd meg magad, te tehetsz róla" hozzáállás, ami üvölt arról, hogy aki beszél róla, közelében se volt annak, amilyen ez valójában? Vagy ami spirituális, az ennyire "spirituális"? Nem várom, hogy más oldja meg bárkinek problémáját, csak feltűnik, hogy az észosztásból egyre többször hiányzik, hogy aki beszél erről tényleg valami minimális köze legyen arról, hogy ez mivel jár.

Vagy csak én botlok ilyenekbe?