Vezetett meditációban mi erre az élményre a magyarázat?

Tudom, hogy nem sok köze van a hagyományos meditációhoz. Viszont kíváncsiságból megcsináltam egy vezetett meditációt, ami aköré épült, hogy kapcsolatba kerüljek a spirituális vezető(i)mmel.

Az élmény elég érdekes volt, igazából elég kényelmetlen. Az maradt meg, hogy én csak ott állok, és több alak körülvesz ilyen félkörszerűen, és nincs meg az arcuk se mert valahogy folyton változik. Azaz változnak a vonásaik. De a lényeg az volt, hogy végig mosolyogtak, meg ilyen együttérzést éreztem, de ennyi. Ezen kívül csak lestek. Én meg ott álltam, és semmi. És tök gáz volt. Valamiért ilyen szégyenérzet volt bennem. Meg hiába éreztem az együttérzést, nem tudtam, meg nem is akartam kötődni se meg semmi. Egy kérdéssel indultam neki az egésznek, és ezzel a kényelmetlen helyzettel csak az lett a vége, hogy inkább fel se akartam tenni, inkább hagytam az egészet. Mondjuk annak ellenére, hogy nem csináltam semmit, csak néztük egymást, a végére így is elbőgtem magam, de meg nem tudnám mondani, hogy miért.

Erre mi a magyarázat? Mit jelent ez?

(Kérem, aki hülyeségnek tartja, ne írjon! Köszi!)