Meditáció utáni filozófiai ráeszmélesek mennyire normálisak, illetve még inkább szánalmasnak, gyerekesnek látni az embereket ( beleértve saját magamat is)?

A meditáció célja nema z hogy flemenj a saját seggedbe, nyilvná felül lehet emelkedni a napi problémákon és jelentéktelennek látni ezeket, de nem feltétlen szánalmasnak kéne látnod mindenkit...

A ráeszmélések teljesen normálisak. Az is, hogy meglátod az emberek esendőségét. Viszont ezen a szinten tovább kell lépni, az egyes emberek erényeit is képessé kell válni meglátni. A gyengeségek ismerete csak önmagadban előny, mert azon tudsz dolgozni. Másokat ilyennek látni nem jár haszonnal.(még)