Mindenképp kell valamit hagyni magunk után?

A legjobb az, ha nem marad semmilyen kötődésed a fizikai világhoz, ezáltal karmát sem teremtesz önmagad számára.

Elérendő célok és vágyak nélkül, az újabb ide inkarnálódásod is értelmetlenné válik.

Én sosem értettem ezt a "hagynom kell valamit az utókorra, másképp értelmetlen az életem" kényszert. Vagy a félelmet, hogy "úristen, el fognak felejteni." Na és? Mindenkit el fognak felejteni. Persze, tudunk egy csomó nevet, művészekét, tudósokét, de ott sem magára az emberre emlékszik senki, hanem a munkásságára.

A célja meg mindenkinek az, amit kitűz magának, amire a legjobban vágyik, nem kell ezt túlbonyolítani.

Akarva/akaratlanul minden ember kétszer hal meg:

- először, amikor holttá nyilvánítják és eltemetik,

- másodszor - és véglegesen, amikor elfeledik.

.

Az is hagy maga után, kire úgy emlékeznek, hogy "semmire nem tanított, nem ártott, de jót sem tett".