Min múlik a szerencse? Az családom, apám miért ennyire szerencsétlen? (családi sztori, nagyon hosszú szöveg)

A több generációra visszamenően talán egyetlen pár volt sok évtizeddel ezelőtt apám idejében idősként, akiknek sikerült a szerelem. Nagyapán elvált, nagyanyám elvált, aztán egy ritka nagy gyökérhez ment férjhez szülői nyomás hatására, apámnak se jött össze anyámmal (mit nem jött össze, ráhagyott engem óvodásként, egyedül nevelhetett fel, de amikor ott volt anyám, akkor is egy felvonulás fontosabb volt nálam, simán rábízott egy szinte idegenre, akivel éppencsak járni kezdett). Anyai ágon se sikerültek jobban a szerelmi történetek, nagyanyám egyszer özvegyült, egyszer elvált, dédim elvált, baltával kergette a pasi a családot, anyámnak rengeteg kapcsolata volt, egyik a másik után fuccsolt be.

Apám és mostanra néhai nagyapám éveivel együtt összesen egy évszázada játszanak lottót, de a legtöbb ezalatt ritkán csak hármas volt, egyébként jobbik esetben kettes. Apai ágon pedig, még jóval születésem előtt, sokan voltak a családban, ez rövid időn belül megváltozott, csak apám és nagyapám maradtak (meg persze én).

Apám remek focista karrier elé nézhetett, kivételes játékos volt, ez volt az álma. Aztán jött a szívbetegség és más, nem játszhatott. Anyám elhagyta, plusz ráhagyta a nevelésemet. Kitanult egy szakmát, csinált egy céget, de bármilyen tehetséges és megfontolt volt, az emberek inkább az olcsóbb xart vették meg a minőséginél, lehúzta a rolót. Alig talált munkát, ápolta elhunyt nagyanyám utált nevelőapját, akivel kölcsönösen gyűlölték egymást, emellett 12 órázott kevés, de biztos pénzért. Lakását nem adhatta el, mert a nevelőapa volt a haszonélvező, aki leszögezte, hogy ott fog meghalni - nem siette el, eközben le is amortizálta a lakás (falat, szekrényt, stb) vizelettel és az ürülékével, amit persze apám takarított fel munka után, éjjel. Betegségek és testi nyűgök bővültek, a fogait pedig mindegy mennyire ápolta, mosta, nem evett cukrosat a cukorbetegség miatt, mára műfogsort kell használnia, mert kb öt, vagy kevesebb foga maradt, többit kihúzták. Apám világ életében dolgos ember volt, mind máig az, de már közel hatvan évesen tele az összes töke a világgal, az élettel, a minden éjjel olyan izomgörcsökkel a testén, hogy azt kívánja, bárcsak levágnák inkább a lábát, csak múljon el (próbál csendes lenni, nehogy felkeltsen, nem jön össze). Velem sem tudott annyit lenni, amennyit akart, dolgoznia kellett.

Minden rossz ellenére nem adta fel, összeszorított szájjal csinálta és csinálja mind a mai napig. Ahhoz képest, ami jutott, egészen pozitívan csinálja az életét.

Nekem is kijutott a jóból, önhibám kívüli események, az emberi gonoszság megtalált, de azokba nem megyek bele, és így is írtam eleget.

Min múlik a szerencse? Két évtizedemmel, tanulmányaim befejezte után azt mondhatom, én is felnőtt korban vagyok, de apám keserves élete mellett úgy érzem, mintha én magam is évtizedeket ledolgoztam. Én nem akarok olyan életet, mint ami anyai és apai ágról van/volt a többieknek. Tudom, mindenki merész álma, nekem is, hogy meg akarom nyerni a lottót, és egyedül vagy párban, nem érdekel, de nyugodtan, a pénz miatti aggódás és munkában megszakadás nélkül leélni az életemet. Én ezt az örökös munkát nem tartom életnek. Most várom, hogy visszajelezzenek az egyik volt gyakorlati helyemről, de ha az nem jön össze, vagy ágyi poloskák és sima poloskák közé mehetek a földszintre, vagy csótányok közé az elsőre - mert oda mindig keresnek dolgozókat.

Elgondolkoztam, hogy akik megnyerik a lottót, vagy lottón kívüli szerencsét mondhatnak magukénak az életben, miért? Miért ők? Min múlik ez? Nem mástól akarom "elvenni" a szerencsét, de az tagadhatatlan, hogy mostanra kialakult bennem egyfajta irigység. Mindig csak a pénz, pénz és pénz, mindig emiatt voltak gondok, nyomor és szenvedés. Amim jelenleg van, azt értékelem, köszönöm, hogy van, de ettől még a jövőm miatt igenis rettenetesen vágyom a pénzre, kizárásosan lottó vagy sorsjegy által, hogy a jövőm ne úgy alakuljon, mint az összes többi felmenőmé. Nagyapám szakadt alsókban járt, hogy apámnak kevéske pénzt adjon. Apám szakadt alsókban jár, mert mindent előrébb valónak talál ezeknél, és mindig van kiadás. A pénz a fájdalmat is orvosolná, nem hallanám éjjelente nyüszögve tőle, hogy inkább vágnák le a lábát, csak múljon el a fájdalom, ha lenne fölösleges több milliója megfelelő műtétre az erek kitisztításához(?).

Anyai ágon nem tudom, de apai ágon tisztességesen éltek az emberek, dolgosan, én is segítőkészen és türelmesen fordulok a másikhoz, legyen idős vagy fiatal. A nap melegét, egy kósza kellemes szellőt, jó illatokat sem tudok már fesztelenül élvezni, mindig ott a mellkasomban egy láthatatlan súly, ami emlékeztetőként szolgál.