Az olyan történeteknek, mint pl. Bran király utazása szellemi síkon vagy fizikai valójában van értelme? Mi az ilyesmiről az ezoterikus állaspont, ha van egyáltalán?

Aki nem ismeri, a történet röviden összefoglalva:

Bran egy nagyon régen élt királyféleség volt, akit nem érdekelt a pozíciója. (Én úgy értelmeztem, hogy nem akart uralkodó lenni.)

Egy nap gyönyörű éneket hallott, de nem találta a forrását, hiába kereste. Pedig az ének mindig a közelből szólt. Álmában viszont meglátta az ének forrását, aki egy gyönyörű nő volt, aki a Nők szigetéről énekelt, ahol minden csodálatos.

Később megjelenik ez a nő a fizikai valóságban is, egy ezüst ág, rajta aranyalmák segítségével és beszél Branhez, hogy megtalálhatja őt a Nők szigetén.

Bran és néhány embere felkerekedik a hajójukkal, hogy megkeressék ezt a helyet, közben találkoznak az óceán istenével, eljutnak az öröm szigetére, ahol az emberek csak nevetnek (Bran egyik embere kiúszik a partra útmutatásért, de mikor kiér, akkor ő is elkezd nevetni a többi emberrel, ezért otthagyják).

Végül elérnek a Nők szigetére, ahol a nők kihúzzák a hajójukat egy fonalgombolyag segítségével, amivel korábban megdobták Brant.

Branék a szigeten jól érzik magukat, nincs semmi gondjuk, játszanak, szórakoznak, számukra úgy tűnik, hogy legalább egy éve vannak a szigeten.

Aztán az egyik embernek honvágya támad és elkezdi győzködni a többieket, hogy térjenek haza. Végül Bran az unszolás hatására úgy dönt, hogy tényleg haza fognak térni, de a Nők szigetének királynője figyelmezteti őket, hogy odahaza már csak szomorúság és gyász vár rájuk. Mindenesetre azt tanácsolja nekik, hogy ne lépjenek ki a partra, ha hazaértek.

Branék visszahajóznak, de nem ismernek rá az otthonukra, megváltozott a partvidék, teljesen átalakult a környezet és amikor a parton állókhoz kiabálnak, akkor senki sem ismeri őket. Egy öregember is a parton van, aki elmondja, hogy kisfiú korában még meséltek egy történetet egy legendás királyról, akit Brannek hívtak, aki eltűnt a tengeren, de már ez a történet is kikopott mindenki emlékéből. Bran emberének, akinek honvágya támadt a Nők szigetén, nem bírja tovább és a vízbe ugrik, hogy kimenjen a partra, de ahogy kiért elporlad, mintha sokezer éve a földben nyugodott volna.

Branék realizálják, hogy nem egy évig, hanem évszázadokig voltak távol. A történetét felvési egy táblára, a vízbe dobja és visszahajózik oda, ahonnan jött.

Szerintetek ennek a történetnek van mélyebb értelmezése? Sokszor olvasok hasonlókat ezoterikus cikkekben (?), de ott mindig úgy értelmezik, hogy ez valami időanomáliát ír le és a szereplők tényleg utaznak az időben vagy olyan helyre mennek, ahol máshogy telik az idő.

De pl. az, hogy a királynő csak a fejében/álmokon/tárgyakon keresztül képes kommunikálni inkább azt sejteti, hogy ezek nem fizikai események. Inkább a lélek útja?

Mi áll a történet mögött?