Törekszel arra, hogy érdekesen Isten számára kedvesen éld le az életed, hogy ne kapcsolja le a világunk?

#28 A féléber szó illik a legjobban erre az érdekes jelenségre, mondhatnám azt is csak félig tudatos. Ne legyenek emiatt rossznak gondolt érzéseid. Az lelki érzések valójában semleges energiabenyomások, azok maguk pedig nem rosszak vagy jók, hanem az ezen benyomásoknak való ellenállástól tűnik kellemetlennek egy ilyen energiaörvény benyomás.

A féléberség amikor nem vagy önmagad tudatában teljesen, csak félig, mert félig a szimulációs karakternek hiszed magad, ami persze nem csoda mert zseniálisan meggyőző, de ez is volt a cél.

Ha ezen a nyelven kell elmagyaráznom, akkor legyen:

Kezdetben Isten bekapcsolta a számítógépét. Elkezdett alkotni rajta és alkotott egy egész pofás kis szimulációt. A szimuláció pedig nem egy, nem két, hanem végtelen számú szimuláció lett. Akadt a szimuláció során egy eset, amely igazolta azt, amire Isten kíváncsi volt. Ez a Jézus szimuláció volt. Mert hogy a Jézus szimuláció olyanra sikeredett, melyben Isten kedvét lelte. ezután Isten módosított a többi futó szimuláción. A Jézus szimulációt megosztotta az összes folyamatban lévő szimulációval. És ezután a folyamatban lévő szimulációk elkezdtek összekapcsolódni, a Jézus szimulációhoz hasonlóvá válni. Ez pedig úgy tűnt Istennek, hogy egészen jó dolog. ebből még valami nagyon érdekes is kijöhet.

A lefutott szimulációkat pedig külön-külön ki is elemzi. Különválogatja őket. Kiértékeli őket. Melyek azok, amelyek javultak vagy tovább futottak a Jézus szimuláció eredményeinek betáplálásával?

Félreértés ne essék. Az összes szimuláció egy ember élet. Minden egyes ember élet egy időben fut. Isten szemszögéből az elhunytak szimulációja is fut. Csupán ezek amolyan kereszt szimulációk és mi nem kereszteztünk csak annyi másik szimulációt, ahány ember létezéséről tudunk.

Egy napon majd lefut a mi szimulációnk is. Ki leszünk vallogatva. Össze leszünk hasonlítva. Látjuk majd, amit mások láttak és mindenki látja majd a mi egész életünket. Aztán megértjük. Mi együtt, sosem éltünk, sosem haltunk meg, hanem együtt vagyunk Isten alkotóelemei.

Ez a szimuláció örökre futni fog. Csak ez a szimuláció létezik. Egyenlőre.

Addig is érdemes arra öszpontosítani, hogy születésünktől a halálunkig terjedő időszak létezik. A lényege nem az, hogy 1 hónapig tart-e vagy 100 évig. Hanem az, hogy mi történt ebben az időben velünk. Mert egy napon mindenki át fogja élni, amit mi átéltünk az életünkben. mindenki leélni majd a mi életünket, nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy mint jó házigazdák biztosítsuk a kényelmet és az élményt a vendégeknek, akik majd szemrevételezik életünket.

Dicséretes, ha Istennek tetsző életet akarunk élni.

Isten nem egy szigorú apafigura aki lesi a tetteidet és ez alapján büntet.

Ugyanígy a szimuláció teória is csak egy atesita-barát magyarázat a teremtésre, ami ugyanolyan vallásos hangulatú mintha a bibliát olvasnám.

Ha szimuláció is lenne a valóságunk, nem elektromos, számítógépes szimuláció. Szimulációnak azért nevezik, mert az ilyen végletekig földhözragadt emberek nem értik a metafizikai világot.

A szimuláció annyiban igaz, hogy nem minden az aminek látjuk, és a földi éltünk csak egy "játéknak" számít a nagy egész szemében. De ettől még valós, és nem predesztinált.

"Egzisztenciális kockázat, hogy valójában egy szimulációban élünk, és ezt a szimulációt ki fogják kapcsolni."

Üldözési mániás és/vagy skizoid emberek találnak ki ilyeneket. Semmi valós alapja nincs.