Ha az érzelmek fájdalmat szülnek, akkor a pszichopátia jó?

A pszichopátiás személyiségzavar különböző

affektív, interperszonális és viselkedéses

jegyek kombinációjával írható körül (Cleckley, 1941; Cooke és Michie, 2001; Hare,

2004). Legfőbb jellemzői közé tartozik az

érzelmi ridegség, az empátia és a lelkiismeret-furdalás hiánya, a nárcizmus, a manipuláció, a felelőtlenség és az impulzív viselkedési stílus. Bár a börtönön kívüli, általános

populációban „csak” 1%, a börtönpopulációban pedig 10–25% a zavar előfordulása, az

erőszakos bűncselekmények 50%-áért a pszichopaták felelősek (Hare, 1996a). A pszichopátiás zavar súlyosan agresszív és kriminális viselkedéssel társul, valamint növeli az

általános és az erőszakos bűncselekmények

megismétlésének valószínűségét, azaz a viszszaesések kockázatát (Gretton et al., 2004;

Skeem és Mulvey, 2001).

A pszichopátia legelterjedtebb és legmegbízhatóbb mérőeszköze, a Pszichopátia

Tulajdonságlista alapján (Psychopathy

Checklist-Revised; PCL-R; Hare, 1991)

a pszichopátiás zavar legalább két faktor segítségével határozható meg. Egyrészt beszélhetünk egy szociális devianciához köthető,

viselkedéses jellemzőket összefoglaló faktorról, valamint egy affektív és interperszonális vonásokat felölelő komponensről, mely

utóbbi, vagyis az érzelmi deficit, a pszichopaták megkülönböztető jegyeként funkcionál

az antiszociális zavarokkal szemben. A mai

napig vitatott kérdés azonban, hogy hány dimenzióval lehet a legjobban megragadni

a pszichopátia koncepcióját. Cooke és Michie (2001) szerint leginkább három (affektív,

interperszonális és viselkedéses) faktorral lehet meghatározni, míg a négyfaktoros megközelítés a szabályszegő, kriminális viselkedést is a pszichopátia lényegi összetevőjének

tartja (Hare és Neumann, 2005; Neumann et

al., 2005, 2007). Elképzelhető ugyanakkor,

hogy a negyedik komponens, vagyis a bűn -

elkövető, antiszociális viselkedés pusztán

a három másik faktor meglétéből fakad, tehát

mérése nem központi jelentőségű a pszichopátia tekintetében (Coid et al., 2012; Salekin

et al., 2006; Skeem és Cooke, 2010).

Az elmúlt években különösen a pszichopátia affektív faktora, az ún. rideg, érzéketlen

vonások (angolul: callous and unemotional traits, CU traits, továbbiakban CU vonások)

kaptak kiemelkedő figyelmet. Olyan jellemzők taroznak ide, mint a bűntudat és az empátia hiánya vagy az érzelmi sekélyesség,

melyek központi jelentőséggel bírnak a pszichopátia meghatározásában (Cleckley, 1941;

Hart és Hare, 1996). Lényegében ezek azok

a vonások, melyek megkülönböztetik a pszichopatákat más antiszociális viselkedést mutató, bűnelkövető személyektől, illetve már

gyerekek és serdülők körében is vizsgálhatók

a felnőttkori pszichopátia kiterjesztéseként

(Frick, 2009).

A pszichopátia kifejezés nagyon hasonló,

de nem azonos az antiszociális személyiségzavar (antisocial personality disorder,ASPD)

fogalmával. Az antiszociális személyiségzavarban inkább a viselkedéses jegyek, vagyis

az impulzív, bűnelkövető és antiszociális tendenciák dominálnak. A klasszikus pszichopátia fogalom viszont az affektív és interperszonális személyiségvonások (pl. bűntudat és

empátia hiánya, egocentrizmus, manipuláció, megtévesztés) és a társadalmilag deviáns

magatartásformák együttes jelenlétét feltételezi (Cleckley, 1941; Hare, 1996a). Míg

a börtönpopuláció 50–80%-a szenved antiszociális személyiségzavarban (American

Psychiatric Association, 2013; Fazel és Danesh, 2002), addig a bűnelkövetőknek 15–

20%-a tekinthető pszichopatának (Hare,

1996b, 2004). Gyakorlatilag minden pszichopata személy kimeríti az antiszociális személyiségzavar diagnózisát (kivételt képezhetnek

azok, akik sosem kerültek összeütközésbe

a törvénnyel), de ez fordítva viszont nem teljesül (Hare, 1998). A két fogalom megkülönböztetését ugyanakkor az is nehezíti, hogy

a pszichopátiás zavar a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének legújabb, ötödik kiadásában sem

szerepel önálló diagnosztikus kategóriaként,

hanem az antiszociális személyiségzavar

egyik változataként („specifier”) jelenik meg

(American Psychiatric Association, 2013)