Az Én önmagába fordulva saját magában keresi a választ, ezáltal rekesztve ki magából egy különálló Én-t, azaz a Nem Én-t. Ezt a hipotézist elmagyarázza valaki?

A pszichológia is ismeri a tényt, hogy a tudat több rétegből áll. A perszóna az, amit kifelé mutatsz, ez része az Ego-nak, ami a teljes tudatos éned, de mindez csak egy felszín a tudattalan tömegén. A tudattalan tömege mélyén pedig ott van az éned magja, amire minden, ami jelenleg vagy, épül. A kérdésben leírt folyamat az, amikor az ego, azaz a tudatos én úgy dönt, befelé fordul, a legbelső én keresése céljából, ezáltal önként felfüggeszti saját magát. Ha a tudat magját eléri valaki így, akkor képes azt megfigyelni. Csak innen lehet továbbjutni addig, amikor eléred azt, ami már nem te vagy, mint személy, ami már nem a jelenlegi lényed része, hanem állandó, és lényegét tekintve változatlan. Minden, amit a a változatlan dolog előtt tapasztalsz, az Én, még ha csak felszínes, és változó dologról van is szó.

Ezért kell feladni a keresést. Akkor megtalálhatjuk a semmit.

https://www.youtube.com/watch?v=RTdP_tPo7JQ

Az én egy átmeneti földi identitás. És van a lélek aminek nincs identitása csak tisztán tudat. Tehát, a külső én és a belső én teljesen ugyanaz csak szerepet vált amikor "önmagába fordul". Ezért van az amikor valaki azt hiszi önmagáról megvilágosodott, de csak egyszerűen egy új identitást vett.