Milyen kapcsolatban van egymással a test és a lélek-szellem? Különállóak, de együtt is tudnak működni?

A testnek vannak olyan funkciói, amik az elméhez kapcsolódnak, például ösztönök, reflexek. Az érzelmek félúton vannak, a gondolatok pedig csak az agyban fejtenek ki hatást, az agy pedig továbbítja az információt a test többi részébe. Az elme nem egy egyszerű, csak anyagi, vagy csak szellemi jelenség, mivel az a feladata, hogy mindkét fronton dolgozzon. Éltetnie kell a testet, miközben a lélekkel is kapcsolatban kell legyen, és tisztán szellemi tevékenységet is kell folytasson. Az elme egyes részei a testben gyökereznek, más részei a szellemben(sarkítva megfogalmazva). Ha a lélek elhagyja a testet, vagy nem képes tovább kapcsolatba lépni vele, akkor a test meghal. Még ha valaki agyhalott is, életben tartható, és a lélek addig képes kötődni hozzá, de kifejezni magát már nem tudja, mivel erre a test már nem alkalmas többé. Alapvetően ha a test alkalmatlanná válik erre, akkor meghal, csak mesterségesen lehet életben tartani...már ha az élet. Az elme képes rá, hogy részben a testen kívül tevékenykedjen. Alapvetően amikor önmagadra gondolsz, a fejedben lévő gondolkodó valamivel azonosítod magad igazán, avagy a mellkasodban lévő érző dologgal. Ezek olyan részek, amik tudnak működni a testen kívül is, mindaddig, amíg a test életben van. Valójában sem a lélek, sem a tudat nem hagyja el a testet, csak a testen kívülre koncentrál. Az a kis tudatosság, amivel azonosítod magad nem a homlokod mögött lesz, hanem valahol máshol. Már az nagy kihívás, hogy a testeden belül elmozdítsd ezt, ha a homlokod elé ki tudod emelni, ahelyett, hogy mögötte, a fejedben lenne, már nagyon durva dolgot sikerült csinálnod.

Az is érdekes kérdés, hogy maga a lélek fizikailag benne van e a testben, vagy körülötte, fölötte, vagy térben máshol helyezkedik e el. Egyáltalán a térben bárhol megtalálható e, vagy teljesen más természetű. Amikor arról beszélünk, hogy a lélek elhagyja a testet, akkor nem kimegy belőle, hanem megszűnik vele az összeköttetése. Elhagyja, de nem térben, hanem inkább magára hagyja.

1.A fizikai hordozó csak ruha...tégely,amiben a lélek alkímiai folyamatai lezajlanak,az entitás feladata lassan lebontani a tudatos-szellemi átváltással..a fénysűrűség legmélyebb fokozatából visszaemlékezni a saját TEREMTŐI képességére,ami lehet-sorsteremtői,anyagteremtői stb.dea lényeg,hogy közben elhagyja a pusztító érzelem és fizikait növesztő gondolatokat..

2.Egyébiránt a test egy halott anyag,ami önmagában a funkcióit fenntartó lélek figyelme nélkül NEM rendelkezik létet támogató energiával...zombik csak a filmekben rohangálnak a valóságban kiégett idegroncsok harcolnak a betevőért,vagy kisebb örömökért..

3.A vegetatív idegrendszert is a lélek felügyeli,de azt nem nevezzük tudatnak..a valódi szellem az átváltódott ÉN-tudat és nem a kicsi én,ezért is lehet "kitörölni",meg "felülírni",meg manipulálni..

4.Aztán a különböző szinteken,denzitásokban jelen lévő testek szoros kapcsolatban állnak egymással de az eredeti lélekesszencia,vagy entitás egésze csak az általa elért magasabb dimenzióban teljes...itt csak egy kis földi evolúcióhoz kötött sugara működik..

5.Halálakor a lélek hagyja el a fizikait és viszi magával a szellemtestét is nyilván.

[link]

"A lélek nyolc felszíni csapocskával, interfésszel kapcsolódik a talamuszhoz a testben. Az agyat csak információ elõfeldolgozó, elosztó és szûrõ rendszernek használja, mert nem az agysejtek gondolkodnak, hanem a lélek.Az anyagi testet õ maga növeszti magának, fraktálisan az általa kivetített és fenntartott komplex holografikus kényszertérbe, az aurába. Ezen tevékenysége során anyagi (és szubanyagi) részecskéket, neutronokat is "szül" bimbózással a saját teste számára..." A lélek építi a szellemtestet,mert az a MAG..

...és a testben van,dea figyelme önmaga kivetítése bárhol lehet..

Kétségtelen,hogy egy ember lényének 3 meghatározható alkotója van: 1. test 2.lélek 3.Szellemiség.

Ez a három határozza meg az embert,de csupán együtt. Amint a lélek(az Isten éltető lehelete)megszűnik együttműködni a testtel és a szellemiséggel,az már csak por és hamu. Megszűnik működni a szellemiség és szétbomlik elemeire a test.

Némelyek azt gondolják,hogy a szétbomlott testből kiszáll a lélek(az isteni éltető lehelet) és újraszületik belőle egy másik élőlény: egy ember,egy patkány,egy szúnyog,stb.... Ezzel a fantázia szülte elmélettel az a baj,hogy az ember élőlénnyé NEM a megszületése pillanatában,hanem a fogantatása pillanatában válik. Így a halál pillanatában,vagy más keleti filozófiák szerint bizonyos viaskodási idő után, nem újraszületik egy lény,mert a hiedelem szerinti,hanem a fogantatásakor válik élőlénnyé.

Egy másik gond ezzel,hogy Isten,az Ő élető leheletét,nem tartja szükségesnek "újrahasznosítani",vagyis minden élőlény friss,egyedi,egyszeri isteni lehelettel válik élőlénnyé.