Hisztek a lelki társ létezésében? Mik a tapasztalataitok?

Ebben nem kell hinni. Lelkitárs bárki lehet... általában a szüleink, vagy párunk, vagy egy barát. Ez egy bensőséges kapcsolat, aki előtt viszonzottan kitárulkoztok egymásnak, úgy mint saját magadnak. Ebben nincs semmi ezotéria, nem értem a kategóriaválasztást.

Visszatérve... mivel az ember személyisége folyamatosan változik, ezért nem várható el, hogy ha valaki egyszer a lelkitérsunk lett, akkor az már így is marad... előbb-utóbb ellenkező irányba történik változás. Ilyenkor meg lehet próbálni újra megismerni, elfogadni egymást, és folytatni, de eljön egy pont, ahonnan már nem lesz hasznos a kapcsolat. Akkor vége...

Ööö, mi az a leki társ? Honnan tudod, kérdező, hogy a sok-sok válaszoló ugyanazt érti a fogalom jelentéstartalma alat, mint te?

Hiszel abban, amit nem definiálok? Pfff.

Igen, volt egy ilyen valaki. A fura, hogy nagyon sokáig hittem azt, hogy ő meg én ég és föld vagyunk. Üresfejű pojácának gondoltam. Ami egyértelmű volt, az a testi vonzalom, ilyen erejű mágneses vonzást soha életemben nem éreztem senkivel.

Aztán amikor búcsúzóul még egyszer utoljára végigpörgettem az idővonalát, akkor jöttem rá, hogy mennyire hasonlóan gondolkozunk nagyon sok dologban. 2 év után elég megdöbbentő volt felfedezni benne a lelkitársamat és pont akkor, amikor minden véget ért.