Nem jobb fejletlennek, agymosottnak lenni?

Ha az ember túlfejlődik a fajtársain, akkor olyan igényei lesznek, számára csupán csak normának tekintettek is akár, akkor nehezen fog partnert találni, mert kevés lesz, aki hozzá hasonló szinteken van.

Ha az embert nem zavarja a napi szintü veszekedés, akkor abban a tévhitben élhet le egy életet, hogy jó a kapcsolata, miközben csak annyira nem.rossz, hogy együtt maradjanak, ne utálják meg egymást. De ógy is taszítódnak is egymás felé, nem csak szeretik egymást. Hazudoznak is, sokszor nem adnak meg alap dolgokat egymásnak, figaelmetlenek, tiszteletlenek egymással. De egész életükben elégedettek azzal, amilyük van. Még szerencsésnek is érzik magukat sokszor, hogy ők még 30 év után is heti kétszer szexelnek, közben az egész szexualitás és érzelmi alapú kapcsolódás csökevényes náluk. Sose tudták meg és tudják meg mi a jó szex, csak éppen van egy olyan tulajdonságuk, ami miatt jól elvannak egymással 30 év után is. És ennek már örülnek, közben semmi tudatosság sincs bennük az életük ürességéről, lehetőségeikről az elméjük elhanyagolt palotájában.

De a normálisabb rétegnek abban a tudatban kell leélni egy életet, hogy csodákat tudnának teremteni, de valószínűleg nagyon hosszú időt kell várniuk a megfelelő személyre, aki talán sosem jön el.

A rendszerbeli tudatosságuk is érezteti, hogy a lehetőségekhez képest egy foskupacban élünk, embertársaink 99%ának fogalma sincs önmagáról, még is az egész bolygó ebben a formában már 10 ezer éve tök jól elvan, nem észrevéve a pofátlanul ordító őrültségeket (általánosításból népírtás, politikai célok miatt milliók halála), csak elégedetten ül és hagyja a szenvedést a bolygónak.

Nos én ezért vagyok incel.

Mi értelme így a fejlődésnek? Változtatni nem lehet, csak kilógsz a sorból és sose leszel teljesen elégedett.